Ma egész nap azzal fárasztottam a kolleganőimet, hogy 

- De most nézzétek meg! Hát nem szép? Hát nem gyönyörű?

Tudom tudom, kevés kell a boldogságomhoz, ez már párszor kiderült. ;)

 (És igen, a kiscsávó kötelező tartozék :) )

Úgy sajnálom, hogy mire odajutnék, hogy leírok egy-egy tényleg baromi jó (haha) sztorit, addigra éppen elfelejtem, amikor aktuális lenne, nincs kedvem, vagy időm, hááát ez az ríl blogger. Na mindegy.

Most meg már mindjárt karácsony van, és én, akárcsak tavaly, abszolút karácsonyi lázban égek. A jóistennek hála idén novemberben kihagytuk a Szent Lászlót, helyette a Heim Pálba megyünk 13-án (ha minden jól megy) mandulaműtétre. Volt egy necces időszak, másfél hónapon belül 3 mandulagyulladás, illetve folyamatos visszaesés, gégészünk szerint muszáj kivenni. Én meg nem vitatkozom.

Ami a karácsonyt illeti, lehet hogy a low-costnál is gazdaságosabb lesz idén, kivéve természetesen Kismancit, merthát azért mégiscsak. De most jöhet az óriási közhely, ami azért mégiscsak igaz, hogy legalább együtt leszünk, mindenki, még mindig csak gyarapodik a család hála égnek, és azt hiszem ez a valóban fontos. 

Illetve hát..... Ez így nem teljesen igaz. Sajnos két héttel ezelőtt DancsiPancsi kutya eltávozott az örök vadászmezőkre. Öreg volt, beteg volt, az orvos szerint, aki végül elaltatta, nagyjából 2 napja lehetett hátra, de a betegsége miatt ha természetes úton hal meg, akkor kivérzett volna. Hiába tudja ezt az ember, akkor is rossz, és akinek volt valaha kutyája vagy bármilyen állata, ami a szívéhez nőtt, tudja hogy ugyanúgy meg kell gyászolni. És olyan érdekes, hogy pár nappal a történtek után vele álmodtam. Konkrétan azt, hogy elmegy, és ott vagyunk vele mindannyian a családból. Most is összeszorul a torkom.....

Ennek ellenére remélem, hogy az idei karácsony is, akárcsak a korábbiak, tényleg boldogan fog eltelni. Ami engem illet, szerintem az utóbbi 3-4 évben csak rosszabbul voltam, mint most, bízom benne, hogy így is marad!

Kamilla

Ma délelőtt nagynéni lettem!!!!

Családunk legifjabb hercegnője, akárcsak Manci, tudniilik a nagyunokatesója, szintén több mint egy hetet késve, szintén 9-én jött a világra (és szintén úgy érezte hogy muszáj "beszíneznie" a magzatvizet). Gyönyörű és olyan nagyon cuki! És én meg elbőgtem magam amikor megláttam. :) És tesómat is annyira jó látni, hogy ilyen boldog, végre apuka lett! Szép nap ez a mai!!!! :))