Az elmult 24 ora nagyon leszivta az energiaimat. Hirek, meglepok, sokkolok, vita, kiakadas, egy hirtelen programvaltozas, es persze semmi nem ugy alakul ahogy terveztem. Faradt vagyok es almos, ilyen allapotban borvacsorara menni.... U bazeg. Arrol nem is beszelve hogy vakrandira gyerekkel.... Eselyes lesz, mi?

"Reminder-freak" lettem. Mindenre, ami történni fog rövid- és középhosszú távon, emlékeztetőt állítok be. Szörnyű, ahogy elértem a 30-at, mindent elfejtek. Névnapokra és szülinapokra napokkal előtte figyelmeztető alkalmazást már rég telepítettem a telefonomra, de az elmúlt pár hétben minden sz*rra emlékeztetőt kell beállítanom. Na most vagy ilyen rohadtul fontos ember lettem nagyhirtelen, és annyi programom van, hogy nem tudom észben tartani, vagy baromira szétszórt vagyok. Hmm hmm....

Ez a hétvége bulizással fog eltelni, ma esküvő, holnap Manci utószülinap. Az egészben egy kisebbfajta szépséghiba, hogy én ismét beteg vagyok, hörghurut, jaja, múltkor füles voltam, most ez, tisztára mint egy négyéves.... Hangom nem sok, az is lágy mélybariton, van hogy még az se, szóval ejjdefasza.

Nem baj, a buli biztos hogy jó lesz, megyek is készülődni.

Még mindig, minden évben ezen a napon, minden percben azt pörgetem le, hogy hogy is volt négy éve. Most kaptam az oxyt.... most kötöttek le róla.... most már összefolytak a kétperces fájások és a falon lévő piros kijelzős órán kívül gyakorlatilag nem érzékeltem a külvilágot.... most már császárért könyörögtem a szülésznőnek.... most két fájás között átszaladtam a szülőszobába..... és 14:25-kor megszületett S. Manci Lujza. :)) És LÁNY, pedig igen kevés kivétellel mindenki azt gondolta fiú lesz, és nagy hajú, és hosszú ujjú, és cseresznye szájú, és egyszerűen tökéletes. :)

Boldog szülinapot, kislányom!

És ismételten lustadög vagyok, meg hanyag is, sőt nemtörődöm, hovatovább trehány, mert még múlt hét csütörtökön kaptam egy kedves kis díjat a Dömösi Kecske Empire nagyasszonyától, és mindeddig még csak meg se említettem. Most nagyon szégyellem magam, remélem mindenki látja lelki szemei előtt, hogy mennyire.

Cserébe tovább kell adnom 5 bloggernek/bloggerinának, akiket kevesebb, mint 500-an követnek, na ez nehéz lesz, mert általában zárt, vagy "mainstream" blogokat olvasok, abból se sokat, plusz elárulnom magamról 5 olyan dolgot, amit még kedves olvasóim nem tudnak rólam. Ez azért vicces, mert a legtöbben személyesen ismertek, szóval nektek nem lesz meglepi, ezt borítékolom, de hátha valakinek mégis. (Egyébként blogger pályafutásom alatt már vagy négyszer-ötször biztosan belefutottam ilyen "árulj el n+1 titkot magadról"-ba, szerintem mindig ugyanazokat írom. Bakker, ami titok, az titok. :D Pláne ha az ember nem vállalja fel még a nevét sem na.)

1. Én írtam régen a freeblogon a L.  I.  F.  E.  blogot.

2. Baromira félek az áram "koordinálatlan" formáitól: villámlás, troli/villamos áramszedője (amikor ott ugrál meg pattog meg mittudomén vaaaaa), ilyenek.

3. A kislányom lágyszájpad hasadékkal született.

4. Meglehetősen kancsal voltam babakoromtól olyan 4 éves koromig.

5. A bátyám rocksztár. :)

Akiknek adom? Jesszus, hát azért Diusnak odaadnám, hiába zárt a blogja, akkor is, meg Picidiának is. A harmadik legyen Ercsi, a másik két helyet üresen hagynám, bátran töltsétek be!

Múlt héten Gárdonyban bográcsgulyást ettünk, kis tálaló bográcsból. Azt mondja nekem Manci:

"Anya.... Te mért vödörből eszel?" 

:DDDD 

Tegnap este komolyan közel álltam ahhoz, hogy megcsapjak egy csövit.

Este, olyan 8 körül a Blaha aluljáróban mentünk a villamos felé, amikor megláttam hogy nyitva van még az egyik virágbolt. Gondoltam Anyunak megveszem a virágot, amit ma adtunk neki oda (ez volt amúgy a gerberacsokor). Már a csokorral a kezemben pakoltam el a cuccom, amikor egy járókeretes hómlessz nő csoszogott oda mögénk. Azt már nagyjából észre sem veszem, ha egy hajléktalan káromkodik, de ennek a nőnek a szájából kicsit túl sokszor hangzott el a "ribanc", akkor kezdtem rá odafigyelni, "virágos ribanc" és mindenféle szexuális szolgáltatást nyújtó ribanc, amikor feltűnt hogy ez a luvnya hozzám beszél. Mármint én voltam Virágos Ribanc. Kissé meglepődtem, bevallom, de nem szoktam addig alacsonyodni, hogy részeg csövesekkel veszekedjek, pláne a lányom előtt.

Szegénykém viszont látta hogy a nő hozzám beszél egyre hangosabban, és a kis egy szál tulipánját szorongatva bújt a lábamhoz. Ahogy látta ezt ez a nyomorult szerencsétlen (az ilyet embernek nemigen tudom nevezni), azt mondja a 4 éves lányomnak hogy "kis tulipános kurva". Na akkor azért éreztem egy pillanatra, hogy elgurul a gyógyszerem.... Próbáltam viszonylag higgadtan elküldeni a halál f.szára a nőt, nehogy még jobban megijesszem Mancit, de már láttam hogy 3 rendőr felénk jön. Nem vártuk meg, míg odaérnek, elhúztunk a villamos felé, de tényleg úgy éreztem, hogy a járókeretével verném agyon azt a mocskos ringyót. Szarok arra is ha elmebeteg, szerintem amúgy csak simán be volt rúgva.

Amiért a legjobban haragudtam, az az volt, hogy egészen hazáig, villamoson, Király utcán azt nézte ijedten és kérdezgette, hogy nem jön-e utánunk a ronda néni. És még ma reggel is, amikor újra arra jártunk.

Azért ilyenkor rühellem Pestet, és azt hogy egyedül vagyunk....

Ja, azt hozzátenném az előző sztorihoz, hogy amikor Manci meglatta a kálacsokrot, csak ennyit kerdezett: "Kié ez a hagyma?"

:DDDD

Egészen biztos, hogy el kellene végeznem egy virágkötő tanfolyamot.... 10-ből 8-szor rohadtul nem érti meg egyik virágos sem hogy mit szeretnék, vagyis, hogy NE tegyen mellé három fányi zöldet, akkor se ha csak pár szál virágot veszek, hogy NE kúrjon rá műanyag összehúzós szalagot, csak egyszerűen, úgy amolyan minimál módon kösse meg azt a szerencsétlen csokrot. Aztán meg itthon bénázok vele, mert esküszöm, amikor látom hátul hogy belebassza az aszparáguszt, olyan ideges leszek.... ráadásul nem vagyok hajlandó odaadni senkinek olyan csokrot, amiben ez a förtelem benne van. A múltkor szóltam a csajnak hogy azt légyszi ne, hát csak belesunyizta baszki. Csak sajnos én nem vagyok elég ügyes hozzá, hogy megkössek egy csokrot, de gyanítom ez is csak idő kérdése. Komolyan..... Ha virágot veszek, akkor nem zöldet veszek, pláne nem aszparáguszt, na mindegy.

Szóval ma ballagásra voltunk hivatalosak, az ünnepelt azt mondta, mindenki egy szál virágot vihet csak, mert nem szeretne izomlázat másnap attól, hogy az ünnepség alatt tartja a csokrokat. Gondoltam jóóól van, akkor én veszek neki 3 szál kálát, el is képzeltem olyan kis helyesen, rövid szárral, szorosan összekötve. Ezt az ötletemet el is meséltem a virágosnak, aszongya OK. Mondom jó. Eltűnt a kis fülkébe a 3 szépséges kálával, és visszajött 4 ágnyi ficus benjamina, 2 tő páfrány, és egy valag aszparágusz egészen érdekes csomójával, amiből észak, nyugat és kelet felé mutatott a 3 szál kála, a ballagási szalag meg dróttal valami béna szalaggá gyűrködve és győzelmi zászlóként beleszúrva az egészbe. "Jó lesz így?" Pfff bazmeg, nem ez hányadék, de mindegy, vártam fél órát, csak adjad, majd én megcsinálom. Itthon kivágtam az összes zöldet a kukába, felére levágtam a három kála szárát, összekötöttem, és a szárukra rátekertem a narancssárga ballagási szalagot. Az egy dolog hogy szerintem baromi jól nézett ki, persze nagyon egyszerű és a minimálnál is minimálabb, de csak annyit tennék hozzá, hogy az összes közül ezt az egyetlen minicsokorfélét vitte magával az ünnepségre az unokatesó. :) 

A másik a minigerbera, az istenért nem értette meg a nő, hogy igen, csak és kizárólag 10 szálat szeretnék belőle, pinket, rózsaszínt, és kösse egy vastag pink szalaggal meg az egészet. Azt mondja, egy kis rezgőt hadd rakjon már mellé, uramisten, sírva kérlek, hogy ne! 

OK, lehet hogy szegényes a fantáziám, de vagy legyen nagyon igényesen megkötve (mint például amiket ők csinálnak), vagy hagyjuk a fenébe az egészet és legyen csak a virág. 

Istenem, hogy mennyire utálom az aszparáguszt. :D

Na.... Szóval azért irigylem a problémáimat, de baszki, amikor 3-4 rugót kifizetek egy szaros csokorért, ami áll jobb esetben 10, rosszabb esetben 3 szál virágból, nézzen ki úgy ahogy ÉN kérem. 

Lusta, lusta, lussssstadög vagyok, és mert itt van a nyár, valahogy nem akaródzott írni.

Címszavakban azért megosztanám a hosszú hétvégét, amikor - mondhatom hogy meglepetésre - nem volt semmi bajom, úgy értem egészségileg. Kopaszi-gát, fotózás, bal váll szénné égés, Barbie-ruháért láb térdig lejárás, pocolás itthon, Gárdony, még több pocolás a napon és árnyékban, bográcsgulyás, csülök pékné módra.... Maradtam volna még, nem sok kedvem volt dolgozni.

Ma estére, a változatosság kedvéért megfájdult a torkom, baromi boldog vagyok a dologtól, úgy kb három hetet sikerült egészségesen lehúznom.

A lakásban meg megjelentek a hangyák, kurvára örülök, már elnézést, honnan a pöcsömből jöttek ide hangyák, de tényleg....????