Napok óta szerettem volna leírni, hogy mennyire nagyon karácsonyi hangulatban vagyok, mondhatnám lázban égek már legalább 2-3 hete, hogy karácsonyi zenéket hallgatok folyamatosan (és van egy nagy kedvencem is) és egy csomó karácsonyi filmet töltöttem le és nézzük őket Mancival. Aztán azt is szerettem volna elmesélni, hogy a Magyar Posta Zrt. nyugodtan megcsókolhatja a seggemet, és hogy ez a szolgáltatásnak nevezett nemtudommi, amit így 2012 hajnalán, a futárszolgálatok korában nyújtanak, erősen a nulla felé konvergál. Szerettem volna még elmondani, hogy a múlt héten volt egy nagyon nagyon kellemes délutánom, bár ezt lehet hogy mégsem mesélem el. Azt is szerettem volna megosztani, hogy egy baromi jó sütialap receptet próbáltunk ki, ami így az ünnepek előtt különösen jól jön. És még azt is, hogy tegnap olyan szinten fájt a fejem, amit soha elképzelni sem tudtam hogy nekem valaha ilyen lehet....

De aztán végül azt a sztorit vetném ma este virtuális papíromra, hogy ma megjártuk az ügyeletet és a Madarász utcai kórházat is.

Történt ugyanis, hogy ez a nő már majdnem 6 napja nem kakilt, ami testvérek között is rengeteg. Pénteken a háziorvosunk annyival reagálta le az akkori 3 napot hogy "azért ma már kéne".... Jó. (Ez a nő egy barom, régóta tudom....) Ráadásul volt egy olyan flashem hogy ez a kis szaros visszatartja a macicsapatokat (by Cucka), és bevallom őszintén kezdett kifejezetten zavarni. Annyira rápörgettem magam, hogy felhívtam az ügyeletet mit mondanak ők, lévén holnap délben jutunk először háziorvos elé, és onnan legkorábban délután lesz mire bárhová hozzáértőhöz, én nem tudtam megítélni hogy tud-e ez annyit várni, addigra már szinte az egy hetet súroltuk volna. Szóval bementünk az ügyeletre, ahol ugyan nem találtak semmit nagyon súlyosnak, de azért beküldtek minket a sebészetre, mert az eltelt időt már ők is meglehetősen soknak tartották. A Madarászban viszont nem derült ki semmi, se bekeményedett cucc (sőt....), se a hasi uh-n semmi eltérés, úgyhogy hazaküldtek bennünket azzal, hogy ha bármi rosszabb, azonnal menjünk vissza.

Megnyugodtam azért, megérte az a 4 rugó amit eltaxiztunk, legalább jól alszom.

A taxis egyébként teljesen jó arc volt, az ügyelet előtt megvárt bennünket és elvitt tovább a kórházba. Ma egyébként is jófej taxisokat fogtam ki, mindkettő látszólag kifejezetten szerette a gyerekeket, ez mindig jól esik.

A kórházban volt egy aranyos jelenet. Bejelentkezésnél odaadom a beutalót meg Bambi iratait, nő pötyög kicsit:

- A telefonszáma ez a ....... (mondja a telefonszámom).

- Őőőőőőőő...........iiiigen..... - ezen a ponton az arcom megért volna egy fotót.

Picit körbenéztem azért, hogy esetleg szívatnakanyámstop, vagy mi van, de nem láttam jelét, így aztán finoman megkérdeztem a hölgytől, hogy ezt mégis honnan tudja....? (Közben azért átsuhant az agyamon a Rain Man ide vonatkozó jelenete, amikor Raymond megtanulja a telefonkönyvet....) Persze nem gondolkodtam én, hogy a Madarász utcai kórház is a Heim Pálhoz tartozik, ott meg ugye a fülészeten majdnem 4 éve visszatérő vendégek vagyunk, és nyilván ott egyszer megadtam, innen tudja ő is. Áháááá, jól van, akkor mégsem gyökérkolléga KGB-s kapcsolatai ezúttal sem, rendben.

Ahogy leültünk a rendelő elé, megjelent egy család. A faszinak azonnal reflexből köszönni akartam, tudtam hogy ismerem valahonnan, de ha ott helyben lelőttek volna sem tudom megmondani honnan. Gondoltam mi van ha mégsem, csak hasonlít valakire, akit ismerek, így aztán amolyan sután biccentettünk csak mindketten. Később csak odajött, érdeklődvén mi a baj Mancival. Úgy pörgettem a fejemben a helyszíneket és az arcokat, mint amikor a Helyszínelőkben futtatják a rendőrségi adatbázist, de az istennek nem ugrott be. Láthatta a tanácstalanságot és igyekezetet rajtam, mert elárulta honnan is ismerjük egymás - DM-es biztiőr, aki folyton spanolt Mancival, tééééényleg! Azért a neje arcán is hasonló értetlenséget tapasztaltam egyébként, mint amilyen az enyémen lehetett a telefonos esetnél, úgyhogy udvariasan, de rövid úton véget vetettem a társalgásnak, hátha nekem kiderül hogy ő is biztonsági őr, csak az agresszívebb fajtából....

Szóval kalandos volt ez a kis túra, most le is fekszem aludni, szép álmokat!

(És szerettem volna megmutatni az adventi koszorúmat is. Természetesen ezt is és fentieket is pótolni fogom, becsszó!)