Heszuszka
idén is eltalálta az összes ajándékomat, képestől, díszpárnástól,
ékszerestől. Manciét szintén, futóbringástól, diavetítőstől. A legtöbbet
mégis az együtt töltött idő, vacsora, beszélgetés jelentette, jelenti,
kacsasültestől és zserbóstól. Bár azon gondolkodom, hogy a diós kiflit
és a zserbót túl lehet-e adagolni, mert akkor könnyen lehet, hogy én
megtettem.
Az meg külön ajándék, hogy még 3 napig nem dolgozom!
Ami a ajándékozást illeti, ezt el kell mesélnem, idén is sikerült két igencsak idegölő játékot bezsebelni.
Az
egyik egy beszélő póni (Pinky Pie..... érted..... pink pite, úúúú).
Eleinte cuki "szeretlek, mami", "etess meg!" "játsszunk!", aztán egyre
idegesítőbb, hogy ha kell, ha nem pofázik, de kikapcsolni nem lehet,
mármint lehetne, de nem engedi, és alig várod mikor hagyja ott valahol,
hogy utána hülyének tudd nézni "neeeeem, drágám, nem én kapcsoltam ki!".
A másik
egy fetrengve röhögő macska, ami szintén nagyon jópofa kezdetben, de ez
is mozgásérzékelős, abba nem hagyja azt a törvénytelen röhögést, a
gyerek egy idő után meg már azon röhög, hogy a farkát fogva lógatja és
még úgy is forog.
Egyébként
tényleg jópofa mindkettő, ráadásul azt a nyomorult pónit ő kérte
direkte from the little jesus, de azért 3-4 órán át sztereóban ez a
kettő még ünnepek alatt is súrolja azt a bizonyos határt. Szerencsére
ismét egy kisebb oviscsoportnak elegendő játékot kapott, úgyhogy azért
kapunk szusszanásnyi időt olykor.
Én gazdagabb lettem egy boszorkány kézikönyvvel,
hahh baszki, aztán nehogy elkezdjek üstben macskaszőrt égetni! Úgy
végiggondoltam egyébként az életszerű szituációt, hogy amúgyis mekkora
nyertes vagyok mostanában a pasik körében, mondjuk a szimpatikus,
enyhén őszülő, ám szemtelenül jóképű és vonzó férfiember belép a
bejárati ajtón, és ahogy 2 és fél másodperc alatt leszkenneli a lakást,
megakad a tekintete egy házi boszorkányoltáron. Biztos nem fordulna
vissza pont azzal a lendülettel.
Viccet
félretéve örültem neki nagyon, mert kizárólag az érdekesség kedvéért
kaptam, és kizárólag így is fogom olvasni, legalább picike sejtésem lesz
arról, hogy mi az a fehér mágia. Úgyhogy nyugi, senkit nem változtatok
patkánnyá (akivel tenném, az már úgyis az höhöhö), sőt nem kerítem
hatalmamba szerelmi bűbájjal. Az ilyenek egyébként is tiltottak.
A
tegnap reggel olyan édes volt, sötétben kelt, tudta hogy éjjel már jön a
jézuska, messziről nézegetett a fa alá, de nem látott semmit.
Visszaaludt még egy fél órára, már világosban ébredt újra, nagyjából a
másodperc töredéke alatt ment ki minden álom a szeméből és skerázott a
fához. Úgyhogy nálunk az első karácsonyi fotók pizsamában készültek, hát
ez van, hol van az megírva hogy nem lehet pizsiben ajándékot bontani?
Nekem ez most így volt tökéletes, mert az a pár óra reggel csak a miénk
volt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése