vasárnap

Heszuszka idén is eltalálta az összes ajándékomat, képestől, díszpárnástól, ékszerestől. Manciét szintén, futóbringástól, diavetítőstől. A legtöbbet mégis az együtt töltött idő, vacsora, beszélgetés jelentette, jelenti, kacsasültestől és zserbóstól. Bár azon gondolkodom, hogy a diós kiflit és a zserbót túl lehet-e adagolni, mert akkor könnyen lehet, hogy én megtettem. 

Az meg külön ajándék, hogy még 3 napig nem dolgozom!

Ami a ajándékozást illeti, ezt el kell mesélnem, idén is sikerült két igencsak idegölő játékot bezsebelni.

Az egyik egy beszélő póni (Pinky Pie..... érted..... pink pite, úúúú). Eleinte cuki "szeretlek, mami", "etess meg!" "játsszunk!", aztán egyre idegesítőbb, hogy ha kell, ha nem pofázik, de kikapcsolni nem lehet, mármint lehetne, de nem engedi, és alig várod mikor hagyja ott valahol, hogy utána hülyének tudd nézni "neeeeem, drágám, nem én kapcsoltam ki!".

A másik egy fetrengve röhögő macska, ami szintén nagyon jópofa kezdetben, de ez is mozgásérzékelős, abba nem hagyja azt a törvénytelen röhögést, a gyerek egy idő után meg már azon röhög, hogy a farkát fogva lógatja és még úgy is forog.

Egyébként tényleg jópofa mindkettő, ráadásul azt a nyomorult pónit ő kérte direkte from the little jesus, de azért 3-4 órán át sztereóban ez a kettő még ünnepek alatt is súrolja azt a bizonyos határt. Szerencsére ismét egy kisebb oviscsoportnak elegendő játékot kapott, úgyhogy azért kapunk szusszanásnyi időt olykor.

Én gazdagabb lettem egy boszorkány kézikönyvvel, hahh baszki, aztán nehogy elkezdjek üstben macskaszőrt égetni! Úgy végiggondoltam egyébként az életszerű szituációt, hogy amúgyis mekkora nyertes vagyok mostanában a pasik körében,  mondjuk a szimpatikus, enyhén őszülő, ám szemtelenül jóképű és vonzó férfiember belép a bejárati ajtón, és ahogy 2 és fél másodperc alatt leszkenneli a lakást, megakad a tekintete egy házi boszorkányoltáron. Biztos nem fordulna vissza pont azzal a lendülettel.

Viccet félretéve örültem neki nagyon, mert kizárólag az érdekesség kedvéért kaptam, és kizárólag így is fogom olvasni, legalább picike sejtésem lesz arról, hogy mi az a fehér mágia. Úgyhogy nyugi, senkit nem változtatok patkánnyá (akivel tenném, az már úgyis az höhöhö), sőt nem kerítem hatalmamba szerelmi bűbájjal. Az ilyenek egyébként is tiltottak.

A tegnap reggel olyan édes volt, sötétben kelt, tudta hogy éjjel már jön a jézuska, messziről nézegetett a fa alá, de nem látott semmit. Visszaaludt még egy fél órára, már világosban ébredt újra, nagyjából a másodperc töredéke alatt ment ki minden álom a szeméből és skerázott a fához. Úgyhogy nálunk az első karácsonyi fotók pizsamában készültek, hát ez van, hol van az megírva hogy nem lehet pizsiben ajándékot bontani? Nekem ez most így volt tökéletes, mert az a pár óra reggel csak a miénk volt.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése