hétfő

Azért ne hagyjuk szó nélkül ezt a kis tizenöt évest! Előre leszögezem: nem értek a borokhoz. A borkóstolókon is csak nagyokat sóhajtozok, amikor mindenféle hangzatos jelzőt összeszednek egy borról. Nekem egyelőre amúgyis csak az ilyen egyszerű fogalmak érthetők mint "testes" vagy "könnyű", ebből is le tudom kb. szűrni hogy "egy pohártól berúgsz", vagy "csak kettőtől".

Ezt a bort egyébként ajándékba kaptam. Az úriemberrel még egyszer, talán másfél éve megbeszéltük, hogy majd együtt fogjuk elfogyasztani, aztán amikor az ünnepek után tekintélyes méretű fehérarany karikával a gyűrűsujján láttam viszont, még aznap este felpattintottam egyedül.

Nekem a bullshit generator nem működik, úgyhogy előre is elnézést minden borszakértőtől. Ami leginkább megmaradt róla az az, hogy nagyon kellemes íz maradt a számban utána. Kicsit eltúlozva jobb volt utána, mint közben. A színéhez még csak hasonlót sem láttam korábban, nem hiába no, mégiscsak egy kamaszról beszélünk.

Azt mondjuk az első korty után éreztem hogy "anyám, te egy pohártól csúnyán bekarmolsz" - így is lett. Így aztán életem legvidámabb teregetése is e borhoz kapcsolódik, ugyanis akkor jutott eszembe, hogy két órával azelőtt lejárt a mosógép. Ennyi vicces tangával még nem találkoztam.

És kezdek valóban rájönni arra, hogy szeretem a bort. Meg arra is, hogy nekem nem annyira éri meg jó bortvenni, mert egy pohárnál többet nem kívánok belőle egyszerre, sőt előfordul hogy utána napokig egyáltalán nem. Kellene valaki, akivel megoszthatnám hmmhmm. (Jó fej vagyok, nagyjából mintha csak emiatt kellene, hahh.)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése