A napok óta tartó "riogatás" után megérkezett a hó, ide fővárosunkba is. A héten, csütörtökön egy bácsi figyelmeztetett, hogy jobban tenném ha jól bevásárolnék, mert néhány napon belül csak katonai autók tudnak majd kenyeret hozni. Bájosan mosolyogva megköszöntem neki - miután még meghallgattam, hogy ő, amikor akkora volt a fia, mint Manci, a hátán vitte őt a hóban a három kilométerre lévő óvodába, amikor a felesége a csokigyárban (Willie Wonka?) dolgozott, ő meg a vasúton, bírom az ilyen mesélő kisöregeket - bár én, helyes vagy nem, nem tartok attól, hogy itt Pesten lenne ilyen gond. Bevallom őszintén, a híradóban én kissé pánikkeltésnek éreztem, ahogy mutogatták, hogy mindenki ész nélkül bevásárol.... Teszem hozzá, a valóságban is szembesültem vele, ennyien még nem voltak abban a boltban, ahová járok, pedig mindig ilyenkor szoktam menni, és a tartóskenyeres pult üres volt.... Persze, vannak olyan országrészek, ahol muszáj, de azt gondolom hogy konkrétan nem a Budapest környéki multikat kellene mutogatni a ertéell híradóban. No mindegy.

Fel is hívtam ma nagymamámékat, akik az Őrségben élnek egy pici faluban, hogy hogy vannak és mi újság. Mama sem értette ezt a készültséget, azt mondja "Csak tél van, az ilyen!". Igaz, náluk éppen akkor kezdett csak esni a hó, de amíg ő nem aggódik, addig szerintem nekünk sem kell. Pedig azt a falut aztán el tudja zárni a hó a külvilágtól, és mindabba az egy darab boltba akkor tutira nem jön kenyér.... Az egyetlen gondja az, hogy megállás nélkül hordani kell a tűzifát, és nagyon gyorsan fogy, és nagyon drága. Ilyenkor azért egy pillanatra mindig elszégyellem magam, hogy nekem a legnagyobb gondom a hidegben, hogy a konvektor egész nap hatoson megy.... 

És, milyen érdekes, pont miután beszéltem velük, közösségi oldalra az unokatesóm (vagy Apu unokatesója.... bevallom töredelmesen pontosan nem tudom hogy ki ő nekem, kislány koromban találkoztunk személyesen utoljára) kitett egy kis gondolatot:

"A falu végi suliba is úgy mentünk, hogy a méteres hóban utat vágtak a szüleink. Senki nem pánikolt, vagy keltett pánikot azért mert tél volt, van:-)))Micsoda gyönyörű telek voltak, csilingelő csengettyűs lovas szán, hóember répa orral, meg a piros lukas fazékkal a fején, szánkózás a suli mögötti domboldalon, hatalmas ugratókkal.A hétvégeken pedig kukoricaszárral jéghoki a patak parton ami kiöntött és befagyott. Emlékeztek a dupla élű korira amit a cipőre fel kellett kötni? A megszámlálhatatlan mennyiségű unokatesóimmal sorba álltunk az egy pár koriért:-))Volt aki pórul járt mert beszakadt alatta a befagyott bombalyuk- akkor még olyan is volt:-))Drága jó nagymamám összetrombitált minket a disznótorok idején délután. Falu végi háza pitvarából elhallatszott messzire hivogatása.Paleoilit kaják? Hahahahah, minden normális falusi így étkezett, nem keverte össze az évszakokat, nm evett februárban epret, hanem a bespájzolt répát, káposztát, babot és krumplit, meg a finom elrakott savanyúságokat."

Egyébként az, aki pórul járt mert beszakadt alatta a befagyott bombalyuk, az az én jó édesapám volt.

Én ma pont akkor indultam el itthonról, amikor elkezdett úgy igazán esni a hó, és még nem járták le az autók, és nem tisztogatták le a járdákat sem. Szeretem ilyenkor a belvárost. Lelassul. Az autók is lassabban mennek, a járdán sem rohan senki. Aztán persze egy óra múlva már minden tiszta sólé.... Mondtam is Anyunak, amikor figyelmeztetett, nehogy elessek és összetörjem magam (ismer?), hogy itt aztán ilyet nem nagyon lehet, mert órákon belül mindent felsóznak. Aha.... Csak azt nem tudtam még akkor, hogy a csizmám meleg, bélelt, meg minden ami kell ilyenkor, de a talpa "slick gumi". Hát én akkorát estem majdnem már a bejárati ajtón kilépve, aztán a liftből kilépve, hogy öröm volt nézni. És még vagy háromszor úgy út közben. 

Ja, és a másik.... A legkirályabb találmány télen: a havas lépcsőre hanyagul odavetni egy kartondarabot. Mint a snowboard, baszki. Nagy azon is estem kis híján, vagy kétszer. Jó móka az első hó a városban. 

Azt azért nagyon sajnálom, hogy éppen azon a hétvégén van az első igazi hó, amikor Manci nincs velem. :(