Utálom, amikor Manci nincs velem. Nem tudok mit kezdeni magammal, főleg az első napon, nem találom a helyemet, ideges vagyok, csomóban van a gyomrom. Hazudnék, ha néha nem várnám, hogy legyen magamra egy kis időm, de amikor egyedül maradok, nélküle, az nagyon szar. Nagyon hiányzik, még akkor is, ha most éppen eszméletlenül kiakasztó napokat produkál. Utálok nélküle lenni! 

Soha nem telepedtem rá a gyerekemre, nem okozott és nem okoz most sem gondot elengedni őt mamihoz, az apjához. Amikor bölcsis lett is csak az első hét volt kicsit nehezebb, de nem éltem meg lelki traumaként, nyilván ebben ő is teljesen partner volt. Hiszem, hogy azért, mert teljesen biztos bennem, a szeretetemben, és hogy soha, sehol nem hagynám ott őt, mindig tudja, ha külön vagyunk, az meddig fog tartani.

Ilyenkor mindig meggyőződésem egyébként, hogy senki más nem tudja rajtam kívül például, hogy mit szeretne vacsorázni, mit kér reggelire, hogy senki más nem tudja őt este lefektetni, és a többi. Ami persze mind hülyeség. 4 éves (úristen!!!! 4 éves!!!!), elmondja ő mit akar vagy mit nem, a jó Istennek hála nem kell őt félteni, ráadásul kizárólag olyan emberekkel tölt hosszabb időt, akik majdnem annyira ismerik, mint én.

Komolyan mondom, ilyenkor még az is hiányzik hogy egész álló nap feszegeti a határait, illetve mondhatom, hogy 24 órát azon a bizonyos határon tölt el, hisztizik, dacol, újabban eszméletlenül durván, mindenen azonnal nyafog és kiakad, igen kevés jót tudok neki tenni látszólag. Mert ez is ő, a saját kis személyisége, a kis akaratos jelleme, az anyáknak meg az a feladata, hogy ezeket a csatákat megvívják. Hálátlan szerep egyébként, mert mi kapjuk az összes "vulkánkitörést", és tudom hogy ez csak rosszabb lesz. Ahogy Cucka mondta, majd 25-30 évesen lesznek "normális" gyerekeink, már csak 20-25 év. :DD

De mégis, amikor majd holnap ilyenkor hazajön, a nyakamba ugrik, rám csimpaszkodik, és mondja hogy "Anya, úgy hiányoztál", akkor sírni tudnék, és mit érdekel engem hogy feltehetőleg fél órán belül ismét be fog rágni valami olyan komoly dolgon, hogy felkapcsolom neki a fürdőszobában a villanyt, amikor pisilni megy. :D (És akkor már azzal sem tudom jóvá tenni, hogy lekapcsolom, az akkor már el van b.va. :D De ez egy másik poszt témája lesz majd egyszer. )