szombat

Anyák vagyunk. Szeretjük és imádjuk a gyerekeinket. Bármit megtennénk értük, velük. Minden velük töltött percet élvezünk, még ha néha a maradék három idegszálunkon is ugrálnak páros lábbal. Ha nincsenek velünk, hiányoznak, nagyon.

De olykor nekünk is jár, hogy kicsit az "időszámítás előtti" idők szerint töltsünk egy délutánt. Amikor idiótán vihogunk mindenen ami vicces és ami nem, amikor a legnagyobb problémánk, hogy nem tudjuk eldönteni hol kezdődik a férfiruha osztály, mert ugyanolyan cuccok vannak, mint a nőin, amikor gyorskaját eszünk, nyugiban, nem maradék félhamburgert és hideg krumplit, amikor mindenkit lefikázunk, beleértve magunkat is néha, amikor a Nyugati és a Blaha között véletlenül sem szállunk villamosra, mert ráérünk, és mindig van fontos téma, amit meg kell beszélni. Amikor elrohan hat óra úgy, hogy észre sem vesszük. 

A végén persze rohanunk haza hozzájuk, feltöltődve, kicsit a csajszis oldalunkat megtámogatva. És ez így jó.

2 megjegyzés: