A borest

Egy borvacsorán történt meg ez az eset, egy festői szépségű környék vízparti éttermében. Szereplőink:

Gergő, harmincas évei végén járó szemtelenül jóképű, történetünk kezdetén nőtlen, sikeres borász, üzletember.
Livi, harminc körüli, csinos, egyedülálló csaj.
Gitta, Livi barátnője, férjével.
Péter, hatvanas grafikus, az est szervezője és házigazdája, akiről azt érdemes tudni, hogy az emberek közötti metakommunikációt az átlagosnál jobban érti és érzi.

Ezen a bizonyos estén Gergő volt a meghívott borász. Az általa vezett cég, illetve a saját pincészetében készített borokat mutatta be, hozzá illő fogások kísérőjeként.

Livinek és Gittának első pillantásra feltűnt, hogy ez a borászlegény bizony nem akármilyen pasi, ráadásul nőtlen, legalábbis gyűrűt nem visel. Első körben jó jel, persze Livinek, ez természetesen csak amolyan csajos, félig komoly, vihogással kísért megállapítás.

Elkezdődött a vacsora, borok, ételek, történetek a borokról, borkészítésről. Két hősnőnknek hamar feltűnt, hogy beszéd közben Gergő az indokoltnál kicsit többször próbál szemkontaktust teremteni Livivel, sőt, sokszor szinte már szemtelenül stíröli. Persze nincs ezzel gond, sőt, bár nyilván már mások számára is kezd észrevehetővé válni a szimpátia, ami azért picit talán kínos, elvégre mégsem arról hivatott szólni az alkalom, hogy a borász csajozik, nem?

A vacsora haladt, fogytak a borok, lassan a vége felé közeledett az esti kínálat. Livi egyre izgatottabbá vált, vajon történik valami? Vagy csak majd egyik jobbra, másik balra megy a vacsora végén? Ezen - mondhatni szokásukhoz híven, mint két csitri - elvihorásztak Gittával, egyébként meg miért ne jöhetne be akár végre egyszer neki is?

A szituációt Péter oldotta meg, egy igazán elegáns húzással. A búcsúzás közepette még egy utolsó viccet meg szeretett volna osztani a kedves jelen lévő borbarátokkal.

- Nem tudom azt ismeritek-e, amikor megszületik a kisbaba.... Apropó, Gergő! Te is apai örömök elé nézel hamarosan, ugye?

Livi hirtelen nem tudta eldönteni, nevessen, szomorkodjon, megbotránkozzon, felháborodjon, vagy mindezt egyszerre? Rendben, hogy nem történt semmi, de hogy viselkedhet valaki így, akit otthon vár a terhes barátnője vagy felesége? Egyébként is, mintha már átélt volna ilyet korábban....

Gergő reakciója azért még megérdemel néhány szót. Az ominózus finom kis (le)buktató félmondat után, talán zavarában, egy oszlop mögé húzódva hallgatta végig a vicc poénját, hősnőink pedig azt beszélték, hogy legalább lett volna annyi töke, hogy vállalja, csúnyán bebukta ezt a csajozós témát. Aztán egy kurta búcsúszó után azonnal elindult a kocsijához, mintha üldöznék. Persze, végülis várta otthon a terhes párja, érthető.

Gitta és Livi pedig nagy összegű fogadást kötöttek arra, hogy a jegygyűrű vajon a farmerzsebből, vagy a kesztyűtartóból került-e elő végül. A történetben a legjobban mégis Gergő kedves feleségét sajnálták. Ki tudja meddig ment volna ez a történet, és nem minden borkóstolón vagy vacsorán van ott egy "Péter"....

(A szereplők kitalált személyek, de az eset nagyon is valós.)