Kezdek kicsit begolyózni itthon, pedig ez még csak a második nap, és nagyjából egy fikarcnyival sem vagyok jobban. Vagy pont annyival. Egészen másképp képzeltem el ezt a 4 napot, de hát ez már csak így van..... Ha én nagyon készülök valamire, úgy látszik, az alapvetően el van k.rva. Nem frusztrál egyébként, dehogy.... Némiképp megnyugtat a tudat, hogy jelenleg rohadtul nem várok semmit, csak úgy vagyok. Mondhatnám, vagyok, de minek, de ez nem hangzik valami jól.

Még egy napot valahogy kibekkelek itthon, az se lenne nagy baj, ha holnapra már nem akarnám a tüdőmet mindenáron kiköhögni a helyéről, de a pénteki ovis farsangot se nagyon kívánom jelenleg a hátam közepére sem.... Most valahogy Manci sem ég annyira lázban, mint tavaly, pedig van jelmez meg minden, de tavaly ilyenkor már csak a Hófehérke jelmezében volt hajlandó a lakásban létezni, idén azért jóval visszafogottabb. Ő is öregszik, na. :)

Kis örömmel tölt el legalább, hogy vasárnap óta először nem fáj az éneklés. Annyira jó arc vagyok, ez most egészen úgy hangzott, mintha énekelnék, legalább hobbiszinten. Erről szó nincs, csak imádok, és amikor zene megy, akkor szoktam is, mindig, gyanítom ennek a szomszédaim nagyon örülnek, illetve dugóban az előttem és mögöttem állókat is feltehetően eléggé szórakoztatja a látvány. Sajnos vasárnap óta annyira fájt a torkom, hogy az éneklés olyan volt, mintha késsel nyiszálná valaki a nyakamat, hallani pedig gyakorlatilag még nekem is fájt. Mármint az is fájt.

Szóval most már talán megmaradok.

Igen, ez egy "qrvára-unatkozom-elütök-tíz-percet" poszt volt....

Ne legyetek betegek soha.... :\