szombat

Olyan huszonegynehány éves koromban volt egy időszak, amikor elég sokat hallottam az "aranyos vagy" kifejezést. Azt hiszem erre 12 éves kor fölött mindenki zsigerből ugrik, pláne amikor ellenkező neműtől hallja. Én sem voltam kivétel. Szerencsére, ahogy teltek az évek, kiléptem az aranyos kategóriából, vagy inkább a megfelelő emberektől megfelelő bókokat kaptam. Vagy-vagy, ugye.

És lőn....

Uszkve 10 év elteltével, anyaként szembesültem valamivel, ami még rosszabb. Cuki. "Olyan cuki vagy". Egészen pontosan egy héten belül kettő különböző embertől hallottam ezt a lesajnáló jelzőt. 

31 éves nő vagyok, baz'meg. NEM VAGYOK CUKI! Cuki a nyuszi meg a kölyökkutya. Sok barom....

A mai napom egyébként is teljesen kész volt. Rövid három-négy órán belül hárman okoztak kínos, kellemetlen vagy idegesítő perceket, e-mailekkel, telefonnal. Délután 1-kor úgy voltam már vele, hogy mindenki elmegy most már a bús francba.

Az első, sokgyermekes, hősszerelmes. E-mail. Megszólítás "Édes....!", amúgy meg cuki vagyok, és személyesen azért nem mond ilyeneket, mert muszáj magát féken tartani. Kész szerencse, barátom, mert élőben egy "cukit" lehet hogy nem élnének túl a heréid, és kínos jelenet volna a kollégák előtt. Idióta.

A második, nősgyermekes, szenvedős. Hetek óta nem beszélünk egyáltalán, amióta egyszer valahogy, valamiért ismét elindult nála a vezérhangya, és egy olyan mocskosul undorító, lealázó, bicskanyitogató, köcsögbuzi levelet írt, amire reagálni sem voltam hajlandó. A legviccesebb az volt, hogy szóról szóra leírta, hogy mit csinált velem ő maga éveken keresztül, csak beállította úgy, mintha én tettem volna. Ugyan nem tudom hogy ő melyik adót nézte, bizonyára azt, amelyiken ő várt rám két évet, majd látott meg engem egyik nap jegygyűrűvel az ujjamon, majd alapítottam családot. No mindegy. Aztán bocsánatot kért érte, én csak annyit tudtam rá mondani, hogy szépen kérem, hagyjuk egymást élni, én kiszálltam ebből az egészből. Namost ebben a legújabb levélben némi szemrehányás után egy némiképpen túldramatizált búcsú következett, volt ott "Isten veled" (????), kívánta hogy legyek igazgyöngy. Nem láttam még embert, aki egyszerűen, genetikailag kódoltan KÉPTELEN a másikat békén hagyni, hagyni hogy élje a tyúkszaros életét, és nem folyamatosan közhelyekkel a lelkiismeretét baszogatni. Idióta.

No mindezek után csörög a telefon. Emberünk számát igen régen kitöröltem már a telefonomból. A rövid sztori annyi, hogy először szimpatikus volt, majd úgy éreztem esetleg kölcsönös, majd egy közös bulizás alkalmával mindenképpen másvalaki nőjét akarta megcsinálni, de azért este, közös barátainknál jelezte, nem bánná ha egy ágyban aludnánk. Na azt hiszem akkor és ott történt az a bizonyos számtörlés, és nyugtáztam, hogy ismét sikerült egy elképesztő balfaszt megismernem, nem is beszéltünk többet egyáltalán. No. Ma ő hívott fel. Olyan 3 hónapja láttam legutóbb, szintén közös barátainknál, de már ott is csak a kötelező udvariassági köröket futottam le vele. "Hogy vagy?" "Jól." "Meló?" "Balablablaizéizékitérdekel". Szóvalhogyakkormost.... Lesz megint borvacsora, neki pénzbe kerül ugye odajutni, pénzben kerül a vacsora, pénzbe kerül hogy vesz pár üveg bort, hát ha még az ingyen szállás sem működik, akkor aztán bedől a havi büdzsé. Szóval.... Nem volna kedvem vele egy közös szobát bérelni valahol? Becsszó, körülnéztem, hogy hol a kamera. És szerintem még most sem érti, hogy miért nem haraptam rá erre a remek alkalomra. A legnagyobb az lett volna, ha felajánlja, levihetem a kocsimmal, Pest határától a Dunakanyarig beszáll a benzinbe is. Idióta.

Ma az idióták napja volt.

Pedig még 2 hete azt hittem, ez egy nagyon jó nap lesz, végre egyszer, évek óta először....

4 megjegyzés:

  1. Ujjjujj...kétséget kizáróan valahogy bevonzod a barmokat. Vagy minden 30 feletti pasi barom.

    VálaszTörlés
  2. :D Nem is szabad, valahol ott lapul a nagyvilágban a Don Juan-unk. :D

    VálaszTörlés
  3. Aha aha. Ez szinte biztosnak tűnik. :D

    VálaszTörlés