Holtomiglan, holtáiglan....

"XY felperes (exférj) keresettel fordult az Esztergom-Budapesti Érseki Bírósághoz, és kérte YZ (én) alperessel (ekkor és itt) kötött házasságának semmissé nyilvánítását, az alábbi percíme(ke)n: részleges színlelés. (....) Felperes állításait tanúkkal kívánja bizonyítani."

Na, tessék. Sose gondoltam volna, hogy 3 évvel azután, hogy elváltunk még meg tud bántani.

Színlelés, azaz ő kifelé azt mutatta, amit, ámde a lelkében nem gondolta úgy. Bizony, szegény pára, talán még kényszerítették is. Csak az én igazságérzetemet nem tudom miért cseszi ez annyira? Talán, mert ő maga akart templomi esküvőt? Sőt, ragaszkodott hozzá? Talán, mert nekem szerelem házasság volt, imádtam őt? Talán, mert úgy éreztem, ő is engem? Talán, mert azóta hallom sok helyről, hogy mennyire meghitt esküvőnk volt, látszott hogy mennyire imádjuk egymást? Persze, hogy azt érzem szemebeköpi azt, hogy nekünk igenis van múltunk.

Ma, amikor jött Manciért, rákérdeztem, hogy most ez mi is? Tényleg így volt? Igen. Fiatal volt, csinált hülyeségeket. Már az esküvő előtt érezte, hogy nem akarja, nem biztos az egészben, de nem akarta visszamondani az egészet. Kettőnk között az ötéves gyönyörű gyerekünkkel úgy álltam a konyhában, mint valami B kategóriás dél-amerikai szappanopera szopófához kötött főhősnője. MIVAN???? Mit beszél ez az ember itt, egyáltalán KI ez az ember???? Némi sokkal a hangomban azért még rákérdeztem tőle, hogy akkor vajon miért ragaszkodott szintén ő ahhoz, hogy az esküvő után azonnal legyen gyerekünk, holott megbeszéltük, hogy még egy évet várunk? Nyilván erre nem érkezett válasz....

Szóval ennyi. Életem egyik legszebb napja szerinte egy fiatalon elkövetett hülyeség, amit ki kell törölni, mintha sose lett volna. Igen, tudom, elváltunk már néhány éve, azt is tudom, hogy legvégül én hagytam el őt, én sem voltam jó keresztény, nem bocsátottam meg, hogy a 10 hónapos gyerekkel akkor (Manci hasadékműtétje előtt 1 héttel....) magamra hagyott, mert sürgős félrekefélnivalója akadt. De! Soha, SOHA nem tagadnám meg azt az egészet, ami akkor, ott történt, úgy. Ilyet mondani, hogy hülyeség volt? Kemény szavak, nagyon kemény szavak....

Tudom, nem is lenne muszáj belemennem az egészbe, nem kötelező megjelennem majd ha beidéznek. Ez megint milyen helyzet amibe belekényszerít? Persze, nem kötelező, de miután van egy közös gyerekünk, az teljesen biztos, hogy olyan szinten elmérgesedne a viszonyunk, aminek egyedül ő látná kárát.

És a tanúk, akik majd igazolják a színlelést? Az, aki a tanúja volt az esküvőn.... Nagyszerű. 

Felfordul a gyomrom ettől az egésztől. És nem hiszem el. Sajnálom, én ezt nem hiszem el! Ott voltam, átéltem, nem kívülről láttam, vagy mesélték, én voltam a nyomorult menyasszony basszameg!!!! Én ezt NEM hiszem el!!!!

És most csak azért nem kezdeném el részletezni az új barátnőjének a közreműködését ebben az egészben, mert csak ideges leszek tőle....

És még valami. Ha szerinte ez csak egy hülyeség volt, akkor életemben hálás leszek neki, amiért elkövette ezt a nagy hülyeséget. Mert ebből a "hülyeségből" született meg az a gyönyörű, csodálatos, cserfes, csupa szeretet és csupa kedvesség lány, akit mindennél jobban imádok ezen a világon!