Off

Azt hiszem, szégyen vagy nem, én olyan nagyjából 4 hónapra vagyok "kalibrálva". Amit úgy fullgőzzel le tudok vezényelni. Aztán jön az.... egész nap ásítozás.... ingerültség.... este Mancival együtt kidőlés (fél 9-9 körül legkésőbb).... rosszul alvás.... meg úgy általában a "ki akarom lőni magam a Marsra" érzés. Ilyenkor a környezetemnek is szüksége van arra, hogy szabadságra menjek, rólam nem is beszélve. Elfáradok. Lemerülök.

Amikor olyan 2 héttel ezelőtt először éreztem azt, hogy MOST azonnal szükségem volna néhány napra, megkaptam a következő együtt érző szavakat: "Tényleg nem értem, hogy miben fáradsz el annyira...."

Köszi. Tényleg, az embernek ilyenkor semmi másra nincs szüksége, mint erre. Miben? Mittudomén. Biztosan én ennyit tudok. Engem szellemileg és fizikailag is néhány hónap alatt kimerít az, hogy mindenre egyedül vagyok. Az elmű számlától a bevásárlásig, a lakáshiteltől a gumicseréig, az balettóráktól a kiégett villanykörtéig. Biztos más ügyesebb, okosabb, meg "bezzeg", nekem ennyire futja.

Annak idején, amikor még Manci apjával együtt voltunk, mindig azt mondtam, hogy nem csinál semmit, és nem segít semmiben. Ez alapvetően nem volt igaz, mert ha elég sokat baszogattam, akkor megcsinálta ő. Előbb vagy utóbb. Utóbb. OK, tudom, többek között ebből lett elegem. De akkor is, legalább százból egy dolgot megcsinált. Most nincs senki, egyre sem. És én tényleg nem szeretek és nem is szoktam azért panaszkodni, hogy nekem mennyire rossz, mert én választottam. De azért ne próbáljunk meg úgy csinálni, mintha ez egy normális dolog lenne. Nem. Egyedülálló szülőnek lenni nem normális és nem egy természetes állapot. És tudom azt is, hogy egy sokat dolgozó férjjel sem könnyű, de már maga a tudat, hogy OTT VAN, és legalább este van, kihez szólni (és felhozza a karton vizet a teszkózásból, hogy mást ne mondjak....), rengeteget számít. (Persze addig, amíg akarjuk, hogy ott legyen, de ez egy másik történet.)

Szóval nekem most jött el ismét az idő egy kis relaxra. Véééégre!! ;) Most hat napig kizárólag magammal fogok foglalkozni. (Persze csak oviidőben, amíg Manci ott van, de ez is sokkal sokkal több, mint a semmi. ;) )