"Ha szeretet van - a többi már könnyen megoldható, de ha nincs, akkor semmi sincs. Akkor csak szétfoszlott ruhát varrogatunk, tört cserepet ragasztgatunk. Nem érdemes.

Én inkább élek egyedül, mint másokkal, szeretethiányos légkörben."

(Müller Péter)

OK, rühellem az állandó idézgetést és okoskodást, de ez akkor is jó. Részemről pedig maximálisan osztom a véleményt.

A fülfájás lelki okai: "Az embernek fáj, hogy valamit meg kell hallgatnia. Képtelen valamit tovább hallgatni."

Annyira nem kell hozzá nagy tudomány, hogy vajon mit vagyok képtelen tovább hallgatni. Egyébként annyira érdekes, hogy megint akkor betegszem le, amikor Manci nincs velem. Na jó, azért annyira nem fura ez, amikor itthon van, nem tehetem meg hogy lerobbanok. És ezt a szervezetem pontosan tudja.

Rendelőintezet előtt két, igen erősen barna borű, annyira nagyon nem bizalomerjesztő külsejű, felül fogatlan nő közvélemény kutatást végez. (Mondjuk ez igy leírva elég ellentmondásos, de látványra sem volt jobb.) Az egyik megszólít egy nőt:

- Háddeegésségfelmíreejst végzünk, keziccsókolom. Vót-e magas véiirnyomásá?

Aztarohadtélet.... Még most is röhögök.

2 óra várakozás után végre bekerültem a rendelőbe, a dokit meglátva egyetlen dolog futott át az agyamon villámgyorsan: "A rohadt életbe, hogy a TAJ kártyámon még az asszonynevem van!" Nos, igen. Dr. Sz. Sz., a fülész, nem kicsit volt jóképű és sármos.

(Ja igen, ismét hallójárat gyulladásom van.... Mit mondhatnék....? Kurvaélet.)

Hétvégén megvolt a "nagy" családi esküvő is, és bizton állíthatom, fantasztikusan szórakoztunk mindannyian. Leszámítva néhány kifejezetten nem kedves megjegyzést az étterem stábjától (és tényleg csak zárójelben.... ők voltak a szolgáltatók), szerintem, mint kicsit bennfentes szerint minden a lehető legjobb volt.

A fotózás jól sikerült (engem kértek meg Gagáék hogy lőjek néhány képet), a szertartás igen könnyes és nagyon megható volt, a pár elképesztően boldog, gyönyörű és szerelmes, a hangulat remek, mi egyéb kellhet egy emlékezetes esküvőhöz? Manci a megtestesült királylány volt a csodaszép koszorúslány ruhájában arany cipellővel, a másik két lánykával együtt annyira édesek voltak, hogy a következő esküvő fotósa is őket fényképezte.

Az a buli felénél kiderült, hogy a cipőm az ördög műve.... Annyira fájt a lábam, hogy elmondani sem nagyon tudom, úgyhogy onnantól mezítláb folytattam a partyt.

A legnagyobb bók, amit az este folyamán kaptam:

"Te semmit nem változtál!"

Apró szépséghiba, hogy ezt egy olyan ember mondta, aki legutóbb 10 éves koromban látott. Nem tudom ez mekkora bók....

Ejfelkor bepalinkazva Susut hallgatunk. :) Es nem, nincs kiskoru jelen. Na jo, pocakban. :) Ez a ril balatoni legeny- es lanybucsu eloeste!

Ennyi csajt!!!! :)))) Úgy tűnik, hogy Viki mellé Kamilla érkezik a családunkba. :) 

Igen, mi egy lányos család vagyunk, ez mondjuk eddig is nyilvánvaló volt. Anyuék ketten vannak tesók a húgával, akinek van két lánya. Bátyám az egyetlen "reménysugár", akinek a születésénél nagypapám mondjuk úgy kissé becsiccsentett a nagy örömhírre. :D Vagyok ugye én, nekem van Manci, és Gagáéknál érkezik Viki ősszel. Plusz majdnem vele egy időben pici unokahúgom, Kamilla.

No ennyit a családi nemeloszlásról, a legfontosabb mégis az, hogy egészséges minden babó. :) 

Mocskosul meleg van....

A borest

Egy borvacsorán történt meg ez az eset, egy festői szépségű környék vízparti éttermében. Szereplőink:

Gergő, harmincas évei végén járó szemtelenül jóképű, történetünk kezdetén nőtlen, sikeres borász, üzletember.
Livi, harminc körüli, csinos, egyedülálló csaj.
Gitta, Livi barátnője, férjével.
Péter, hatvanas grafikus, az est szervezője és házigazdája, akiről azt érdemes tudni, hogy az emberek közötti metakommunikációt az átlagosnál jobban érti és érzi.

Ezen a bizonyos estén Gergő volt a meghívott borász. Az általa vezett cég, illetve a saját pincészetében készített borokat mutatta be, hozzá illő fogások kísérőjeként.

Livinek és Gittának első pillantásra feltűnt, hogy ez a borászlegény bizony nem akármilyen pasi, ráadásul nőtlen, legalábbis gyűrűt nem visel. Első körben jó jel, persze Livinek, ez természetesen csak amolyan csajos, félig komoly, vihogással kísért megállapítás.

Elkezdődött a vacsora, borok, ételek, történetek a borokról, borkészítésről. Két hősnőnknek hamar feltűnt, hogy beszéd közben Gergő az indokoltnál kicsit többször próbál szemkontaktust teremteni Livivel, sőt, sokszor szinte már szemtelenül stíröli. Persze nincs ezzel gond, sőt, bár nyilván már mások számára is kezd észrevehetővé válni a szimpátia, ami azért picit talán kínos, elvégre mégsem arról hivatott szólni az alkalom, hogy a borász csajozik, nem?

A vacsora haladt, fogytak a borok, lassan a vége felé közeledett az esti kínálat. Livi egyre izgatottabbá vált, vajon történik valami? Vagy csak majd egyik jobbra, másik balra megy a vacsora végén? Ezen - mondhatni szokásukhoz híven, mint két csitri - elvihorásztak Gittával, egyébként meg miért ne jöhetne be akár végre egyszer neki is?

A szituációt Péter oldotta meg, egy igazán elegáns húzással. A búcsúzás közepette még egy utolsó viccet meg szeretett volna osztani a kedves jelen lévő borbarátokkal.

- Nem tudom azt ismeritek-e, amikor megszületik a kisbaba.... Apropó, Gergő! Te is apai örömök elé nézel hamarosan, ugye?

Livi hirtelen nem tudta eldönteni, nevessen, szomorkodjon, megbotránkozzon, felháborodjon, vagy mindezt egyszerre? Rendben, hogy nem történt semmi, de hogy viselkedhet valaki így, akit otthon vár a terhes barátnője vagy felesége? Egyébként is, mintha már átélt volna ilyet korábban....

Gergő reakciója azért még megérdemel néhány szót. Az ominózus finom kis (le)buktató félmondat után, talán zavarában, egy oszlop mögé húzódva hallgatta végig a vicc poénját, hősnőink pedig azt beszélték, hogy legalább lett volna annyi töke, hogy vállalja, csúnyán bebukta ezt a csajozós témát. Aztán egy kurta búcsúszó után azonnal elindult a kocsijához, mintha üldöznék. Persze, végülis várta otthon a terhes párja, érthető.

Gitta és Livi pedig nagy összegű fogadást kötöttek arra, hogy a jegygyűrű vajon a farmerzsebből, vagy a kesztyűtartóból került-e elő végül. A történetben a legjobban mégis Gergő kedves feleségét sajnálták. Ki tudja meddig ment volna ez a történet, és nem minden borkóstolón vagy vacsorán van ott egy "Péter"....

(A szereplők kitalált személyek, de az eset nagyon is valós.)

Pár hónapja (rossz?) szokásommá vált, hogy este 9 magasságában Mancival együtt kidőlök, és valamikor éjfél és egy között lehelek annyi életet magamba, hogy lezuhanyozzak, meg az ilyenkor szokásos dolgokat megcsináljam. Sajnos sokszor történik meg, hogy mivel addigra már legalább 3 órát aludtam, plusz még  a zuhanyzás is, olyannyira felélénkülök, hogy nem bírok legalább egy-másfél órán át visszaaludni. Reggel 6-kor persze megfogadom, hogy soha többet ilyet nem csinálok.

Na tegnap este sem történt másképp, azzal a különbséggel, hogy hajnali 1-kor kezdődött a Chéri - egy kurtizán szerelme a Viasaton. A harmadik mondat után tudtam, hogy ma igen kínkeserves lesz a reggel, mert ezt a filmet nekem bizony végig kell néznem. Michelle Pfeiffert amúgyis szeretem nagyon, és az ehhez hasonló hangulatú filmek még akkor is magukkal ragadnak, ha a történetük nem egy nagy durranás. Adott egy visszavonult prosti (Lea), meg egy másik öregqrva, akik barátnők-riválisok (rivális-barátnők), az idősebbiknek van egy fia (Chéri), 19 éves, a fiatalabbik magához veszi, mielőtt full kokainista lenne a kis kurafi, elviszi vidékre, ahol aztán 6 éven át sikerül is maradnia. Természetesen egymásba szeretnek, nem túl nagy fordulat.

SPOILER! Ha valaki még szeretné megnézni, ne olvassa tovább! 

Azért volt jó néhány történés benne, amit nagyon át tudtam érezni. Például amikor a srác megnősül. Annak ellenére, hogy Leát szereti, elvesz egy másik nőt, természetesen korban és minden egyéb dologban sokkal inkább hozzá illőt. Ekkora döbbennek rá mindketten, hogy tulajdonképpen mennyire szeretik egymást, és minimális sikerrel tudják csak feldolgozni a szakítást. Lea nem mutatja Chérinek hogy mennyire szenved, elutazik, elhatározza hogy ő márpedig boldog lesz, márpedig pikkpakk tud keríteni magának egy fiatal szeretőt (tényleg). Chéri rosszul van a tudattól, hogy nem tud semmi Leáról, hol van és legfőképp mikor jön vissza, gyakran látogat el a házához, és lesi, hátha egyik nap hazajön. Nejét elhagyja, amiről Lea azon frissiben értesül sms-ben (képeslap), úgyhogy cuccol is haza legott. 

Na itt volt ismét egy nagyon életszagú történet (már ami az én életem "szagát" illeti). Amint ugyebár Lea értesül róla, hogy Chéri elhagyta a feleségét, hazautazik nagy boldogan, gondolja (sejtem) na most aztán majd jól együtt leszünk. A kis rohadék persze ismét a háza körül lebzsel, meglátja, hogy pakolják be az ezer bőröndöt a házba, plusz még fény is gyúl a nő szobájának ablakában, jessz, itthon van, visszajött, kisimul egyből a kis emós ábrázatja, vigyorog, örül, és rengeteg ajándékkal felpakolva.... hazamegy a nejéhez, akit aztán annak rendje és módja szerint másfél órán át döngöl egyhuzamban. Nesze neked szerelem, baz+, micsoda egy köcsög. Nem itt hangzik el a filmben, de ide illik:  "Nem tudom kritizálni a jellemét, leginkább azért, mert szemlátomást nincs neki."

Aztán persze még húz egy szépet főhősünk, elmegy Leához "Visszajöttem!", sír, szexel, majd befordul, és közli, hogy ja, bocs mégsem. A csóri asszony addigra már leszervezte az elutazásukat, majd előbb-utóbb mindenki elfogadja, hogy ez van - mondja. Aha. Nem, mert gonosz lettél, meg öreg is, inkább visszahúznék hamvas asszonykámhoz. Necsessz, frankón? Jó, hát tényleg megöregedtem, te meg felnőttél. De azért mond neki egy olyat szépet (persze a nő a pasinak, a csávó annyira nem jeleskedik a vallomások terén): "Én annyira szerettelek, hogy azt hittem együtt halunk meg." - célozván arra, hogy 15-20 évvel mégiscsak idősebb. A távozó Chérit könnyes szemmel nézi Lea az ablakból, és ahogy a srác megáll az úton, a nő suttogja maga elé: "Visszajön!". Istenem, de ismerős. Természetesen nem így történik.

A végkifejlet számomra igencsak tartogatott még meglepetést. Narrátor foglalja össze öt mondatban: a szép korszaknak hirtelen véget vet az I. világháború. Chéri harcol, hazatér, majd végiggondolja, hogy tulajdonképpen Lea volt az életében az egyetlen nő, akit valaha is szeretett. Így aztán fogja a szolgálati fegyverét és fejbe lövi magát. - Vége főcím.

Necsesszmárki..... Ott feküdtem hajnal 2:30-kor az ágyban, és csak pislogtam, mint hal a szatyorban. Na erre nem számítottam azért. Persze a Veszedelmes viszonyok után nem vártam semmilyen cukros hepiendforevörláv befejezést, az is igaz. 

SPOILER VÉGE.

Jó volt na, tényleg jó volt! Szerintem egyszer mindenképpen érdemes megnézni, nem bántam meg hogy mocskosul későn feküdtem le miatta aludni. (Mert amióta porított gyümölcsöt tolok napi kétszer, olyan energiák szabadultak fel bennem, hogy beszartok. :D Amúgy frankón!)

Az más kérdés, hogy utána még vagy másfél órán át a plafont bámultam, és gyűlöltem az egész világot, különös tekintettel a hím tagjaira (nem hímtagjaira), de ez egy másik történet, amiről nem fog bejegyzés születni.