Azt most, pontosan hajnal 3:30-kor szeretném leszögezni, hogy ha egyszer innen kikerülünk egy teljes napot egy zen-kertben szeretnék tölteni, ahol naphosszat mintát gereblyézek a homokba, és körülöttem kizárólag lágy madárcsicsergés hangja töri meg a csendet.

A szobatársunk kiscsaj egész álló nap bőg. Hisztizik, csapkod, visít. Egész nap. Egész. Nap. Éjjel. Nappal. Reggel. Délben. Este. Mindig. Alvással is max fél órára szakítja meg az üvöltést.

AAAAAAAA ANYAAAA ANYANYANYAAAAAA ÁÁÁÁÁÁÁ ÁNYÁÁÁÁ.

Bármi, de tényleg bármi baja van, így indít, és a probléma megoldása után 10 perccel is még gond nélkül nyomja. Az egy dolog hogy az anyukája nem tudja miért, de hogy ő sem, az is biztos. OK, hogy beteg, kórház, de baszki ennyit Meli 3 és fél év alatt nem üvöltött, mint ő szerda óta.