kedd

Amikor utánaolvastam hogy is működik egy kineziológiai oldás, nem mondom hogy nem voltam kicsit szkeptikus. Hallottam többektől már, hogy jó dolog ez, megdöbbentő, és tényleg segíthet, de nehezen tudtam elképzelni hogy ilyen módszerekkel bármi komoly megoldás elérhető. Az előző napok történései után, ha lehet, még jobban vártam hogy odaérjek a csajhoz.

Itt említeném meg, hogy Pesten kineziológust keresni azért volt nekem sokáig mission impossible kategória, mert OK, érted, bepötyögöd, hogy "kineziológus Budapest", keresés, hát nem dob ki azonnal nagyjából 150 nevet és telefonszámot, dehogy.... Honnan tudd melyik jó, melyik hozzáértő, melyik nem csak pénzt akar legombolni rólad, és a többi? Ennek a hölgynek egész korrekt honlapja van, sok cikkel, itt találtam például pontosan egy hete a "reménykedés bebetonozza a szenvedést" mondatot, ami napokig a fejemben járt. Gondoltam, kipróbálom akkor őt, ráadásul még a munkahelyemmel azonos kerületben is van, jó lesz. Na de az egy dolog, hogy a munkahelyemmel azonos kerületben van.... De az irodától nagyjából 150 méterre! Nem akarok müllerpéterkedni, de én ezt jelnek vettem.

Egy szó, mint száz, ma nagy várakozással csengettem be hozzá, és kezdtem bele a mondókámba, hogy milyen problémát szeretnék megoldani. Dióhéjban elmeséltem a sztorit, tényleg csak dióhéjban, és elmondtam, hogy nagyon szeretném lezárni ezt a kapcsolatot, elengedni őt, a reménykedést, kiegyensúlyozottan és boldogan szeretnék élni.

Egy picikét, csak az érthetőség kedvéért, hátha valaki nincs tisztában azzal, hogy mit is csinál a kineziológia, így érthetőbb lesz amit írok:
"A kineziológia oldja a múltban belénk programozott gátakat, hogy végre fellélegezzünk, és szabadon válasszuk meg, mit tegyünk. Az izmok feszes - gyenge tónusai a tudatalattiba szorított, elfojtott stresszekről, energetikai blokkokról árulkodnak. Ezek oldásával a kineziológus az okokat szünteti meg, ezáltal helyreállítja a testi-lelki harmóniát. A tudatalattiból fölhozott, fölismert traumát megértve túl tudunk lépni azon. Ebben a gyógyító folyamatban a klienst a kineziológus vezeti. Ha megtalálják a probléma gyökerét, az izomteszt arra is választ ad, hogy most ezzel kell-e foglalkozni, és elfogadja-e a páciens a kineziológus segítségét. Mi csak segítjük a klienst az oldással - a megfelelő korrekcióval azért, hogy egész agyát legyen képes használni, ha hasonló helyzetbe kerül. A kineziológiai izomtesztelés mint biofeedback lehetővé teszi, hogy tudatos emlékezés nélkül felderítsük azokat az eseményeket, amelyek egymásra épülve létrehozták a jelenlegi problémát." (harmonizalas.hu)

Az első meglepetést akkor ért, amikor másfél percig "löködte" a kezem, majd közölte hogy "legyőzöttnek érzed magad". Pár hónapja már pontosan ugyanezt fogalmaztam meg magamban. Komoly....

Nem akarok most részletesen belemenni az egészbe, mert annyira nem érdekes, de azért ezt hadd meséljem el. Szeptemberi születésű vagyok, ez az eset a születésem előtti nyáron történt. A családi szennyes kiteregetésének elkerülése végett csak nagyon röviden: Apu gusztustalan módon megcsalta Anyut, Anyu akkori legjobb(nak hitt) barátnőjével. Így hát amikor a kineziológus néhány percnyi "kézböködés" után azt mondta "Anyukád terhességének a harmadik trimeszterében történt valami...." akkor le kellett ülnöm. Elmeséltem neki ezt a sztorit kissé könnybe lábadt szemekkel, láttam rajta hogy még neki is kicsit párás lett a tekintete. "Ezt te pontosan úgy megélted akkor, ahogy édesanyád."

Mindig sejtettem, hogy a férfiakhoz fűződő sokszor elcseszett viszonyomnak, meg annak hogy az életemben számtalanszor mentem bele olyan kapcsolatokba, ahol nem éreztem magam nélkülözhetetlennek, belémrúgtak egyszer, kétszer, ezerszer, de én csak kitartottam a hülyeségig, szóval ennek valahol Anyu és Apu kapcsolatában kellene keresnem a "gyökerét", mert azt is tudjuk, hogy a szülői mintát rengetegen másolják tudat alatt. És íme! És a durva hogy ez kb "mínusz két hónapos koromból" ered?!

Szóval nagyon bízom benne, így, hogy ezt sikerült előhozni, most majd meg tudom oldani a jelenlegi problémát is, és nem cipelem magammal tovább. De jó lenne!!!!

Mondtam a csajnak is hogy ha ennyire sikerült a szülői mintát másolni, akkor szeretném azt a részét is, amikor Anyu Apu után megtalálta a mostani férjét, akivel 20 éve szeretik egymás. Ennyit mondott:

"Most már az jön!"

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése