Amikor
utánaolvastam hogy is működik egy kineziológiai oldás, nem mondom hogy
nem voltam kicsit szkeptikus. Hallottam többektől már, hogy jó dolog ez,
megdöbbentő, és tényleg segíthet, de nehezen tudtam elképzelni hogy
ilyen módszerekkel bármi komoly megoldás elérhető. Az előző napok
történései után, ha lehet, még jobban vártam hogy odaérjek a csajhoz.
Itt
említeném meg, hogy Pesten kineziológust keresni azért volt nekem sokáig
mission impossible kategória, mert OK, érted, bepötyögöd, hogy
"kineziológus Budapest", keresés, hát nem dob ki azonnal nagyjából 150
nevet és telefonszámot, dehogy.... Honnan tudd melyik jó, melyik
hozzáértő, melyik nem csak pénzt akar legombolni rólad, és a többi?
Ennek a hölgynek egész korrekt honlapja van, sok cikkel, itt találtam
például pontosan egy hete a "reménykedés bebetonozza a szenvedést"
mondatot, ami napokig a fejemben járt. Gondoltam, kipróbálom akkor őt,
ráadásul még a munkahelyemmel azonos kerületben is van, jó lesz. Na de
az egy dolog, hogy a munkahelyemmel azonos kerületben van.... De az
irodától nagyjából 150 méterre! Nem akarok müllerpéterkedni, de én ezt
jelnek vettem.
Egy
szó, mint száz, ma nagy várakozással csengettem be hozzá, és kezdtem
bele a mondókámba, hogy milyen problémát szeretnék megoldani. Dióhéjban
elmeséltem a sztorit, tényleg csak dióhéjban, és elmondtam, hogy nagyon
szeretném lezárni ezt a kapcsolatot, elengedni őt, a reménykedést,
kiegyensúlyozottan és boldogan szeretnék élni.
Egy
picikét, csak az érthetőség kedvéért, hátha valaki nincs tisztában
azzal, hogy mit is csinál a kineziológia, így érthetőbb lesz amit írok:
"A
kineziológia oldja a múltban belénk programozott gátakat, hogy végre
fellélegezzünk, és szabadon válasszuk meg, mit tegyünk. Az izmok feszes -
gyenge tónusai a tudatalattiba szorított, elfojtott stresszekről,
energetikai blokkokról árulkodnak. Ezek oldásával a kineziológus az
okokat szünteti meg, ezáltal helyreállítja a testi-lelki harmóniát. A
tudatalattiból fölhozott, fölismert traumát megértve túl tudunk lépni
azon. Ebben a gyógyító folyamatban a klienst a kineziológus vezeti. Ha
megtalálják a probléma gyökerét, az izomteszt arra is választ ad, hogy
most ezzel kell-e foglalkozni, és elfogadja-e a páciens a kineziológus
segítségét. Mi csak segítjük a klienst az oldással - a megfelelő
korrekcióval azért, hogy egész agyát legyen képes használni, ha hasonló
helyzetbe kerül. A kineziológiai izomtesztelés mint biofeedback
lehetővé teszi, hogy tudatos emlékezés nélkül felderítsük azokat az
eseményeket, amelyek egymásra épülve létrehozták a jelenlegi
problémát." (harmonizalas.hu)
Az első
meglepetést akkor ért, amikor másfél percig "löködte" a kezem, majd
közölte hogy "legyőzöttnek érzed magad". Pár hónapja már pontosan
ugyanezt fogalmaztam meg magamban. Komoly....
Nem
akarok most részletesen belemenni az egészbe, mert annyira nem érdekes,
de azért ezt hadd meséljem el. Szeptemberi születésű vagyok, ez az eset a
születésem előtti nyáron történt. A családi szennyes kiteregetésének
elkerülése végett csak nagyon röviden: Apu gusztustalan módon megcsalta
Anyut, Anyu akkori legjobb(nak hitt) barátnőjével. Így hát amikor a
kineziológus néhány percnyi "kézböködés" után azt mondta "Anyukád
terhességének a harmadik trimeszterében történt valami...." akkor le
kellett ülnöm. Elmeséltem neki ezt a sztorit kissé könnybe lábadt
szemekkel, láttam rajta hogy még neki is kicsit párás lett a tekintete.
"Ezt te pontosan úgy megélted akkor, ahogy édesanyád."
Mindig
sejtettem, hogy a férfiakhoz fűződő sokszor elcseszett viszonyomnak, meg
annak hogy az életemben számtalanszor mentem bele olyan kapcsolatokba,
ahol nem éreztem magam nélkülözhetetlennek, belémrúgtak egyszer,
kétszer, ezerszer, de én csak kitartottam a hülyeségig, szóval ennek
valahol Anyu és Apu kapcsolatában kellene keresnem a "gyökerét", mert
azt is tudjuk, hogy a szülői mintát rengetegen másolják tudat alatt. És
íme! És a durva hogy ez kb "mínusz két hónapos koromból" ered?!
Szóval
nagyon bízom benne, így, hogy ezt sikerült előhozni, most majd meg tudom
oldani a jelenlegi problémát is, és nem cipelem magammal tovább. De jó
lenne!!!!
Mondtam
a csajnak is hogy ha ennyire sikerült a szülői mintát másolni, akkor
szeretném azt a részét is, amikor Anyu Apu után megtalálta a mostani
férjét, akivel 20 éve szeretik egymás. Ennyit mondott:
"Most már az jön!"
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése