Ú, de belemászott a fülembe.... Pedig nem igazán szeretem az efféle zenét, leszámítva a Hajolj bele a hajamba címűt, de ahhoz inkább kellemes emlékek fűznek azt hiszem. De ma egész nap ezt dúdoltam.

Van ez a pillanat, amitől elragad,
de mikor rádköszön, tudod, hogy nem fáj.
Van ez a gondolat, ami ha elragad,
a földről elemel.


Van ez a nézés, ami csak érzés,
de átúsznád vele az éjszakát.
Van ez a lényed, kit hajt a véred,
hogy elrabolja önmagát.


Ez nem az a tánc, amiből nem kérsz,
ez nem az az öröm, amitől nem félsz,
ez nem az a perc, ami megvár,
ez nem az a lány, akiért nem kár.


Van ez a kérdés, amit a féltés
titokban tart, vagy elhibáz.
Van ez a harcod, amiben arcod
csak sírni lát.


Van ez a védelem, amitől féktelen
erővel nekivágsz.
Van ez a szempár, bármikor feltár,
és erre vágysz.


Ez nem az a tánc, amiből nem kérsz,
ez nem az az öröm, amitől nem félsz,
ez nem az a perc, ami megvár,
ez nem az a lány, akiért nem kár.