Az utóbbi időben annyit mondogattam, hogy "ezt nem veszi be a gyomrom", hogy a vége azt lett, hogy konkrétan nem vette be a gyomrom a hétfői vacsorát, és azóta is folyamatosan háborog. Éljen, éljen, megint sikerült belebetegednem! Bravo!

Viszont az ilyen hétvégék, mint amilyen ez is volt, nagyon feltöltenek mindkettőnket Manicval, mert amikor én kiegyensúlyozott vagyok, akkor ő is az.

Egyébként meg remélem találtam valakit, aki elárulja a megoldókulcsot. Kár, hogy ehhez, vagyis a megoldáshoz fel kell adnom azt, amit mindigis szerettem, és kénytelen leszek agyból megoldani a helyzetet, háttérbe szorítva azt, amit a szívem akar. Sajnos be kell látnom, hogy a bátorság sokszor szívás. Legtöbbször. Bátraké a szerencse, mi? Haha.