Lassan
már szégyelltem magam, micsoda háziasszony vagyok én, hogy mézeskalácsot
soha nem sütöttem, na ma megtört ez a jég is. Nem tudom miért féltem én
ettől ennyire, abszolút nem nagy cucc, bár bevallom töredelmesen, az
elején nem gondoltam volna, hogy az a tészta valaha, még ebben az
karácsonyi szezonban össze fog állni. De végül megtette. Az ízével
egyetlen bajom van: a mézes sütemény fűszerkeverék.... Nem vagyok vele
kibékülve. Fene a finnyás mindenemet.
Ami a
karácsonyt illeti. Várom. Talán jól is leszek, picit még hiányzik
valami, természetesen valaki, picit még szomorkodom, hogy mit fogok
kezdeni magammal 24.-e délelőtt, picit megint csalódott vagyok, hogy
nekem nincs saját családom, úgy értem apa-anya-gyerekek. De tudom, hogy
24-én reggel mindennél többet fog érni, hogy meglátja, éjjel itt járt a
Jézuska, és hogy majd szenteste, otthon, sokan, együtt, nem fog
hiányozni semmi, mert pontosan úgy lesz jó minden, ahogy van.
Azért vicces, hogy talán egy icikepicikét meg még ezt
is elhittem majdnem.... Persze csak majdnem, és csak egy picit, aztán
meg röhögtem is hangosan rajta. Attól még a dal édes. Bár ma már kissé
frusztrált, hogy minden nyomorult karácsonyi témájú riport, hír,
bejátszás alatt az All I want for Christmas is you ment.
Ja, január első hétvégéjén pedig lányvisszafogadó buli! Majd erről később.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése