csütörtök

Lassan már szégyelltem magam, micsoda háziasszony vagyok én, hogy mézeskalácsot soha nem sütöttem, na ma megtört ez a jég is. Nem tudom miért féltem én ettől ennyire, abszolút nem nagy cucc, bár bevallom töredelmesen, az elején nem gondoltam volna, hogy az a tészta valaha, még ebben az karácsonyi szezonban össze fog állni. De végül megtette. Az ízével egyetlen bajom van: a mézes sütemény fűszerkeverék.... Nem vagyok vele kibékülve. Fene a finnyás mindenemet.

Ami a karácsonyt illeti. Várom. Talán jól is leszek, picit még hiányzik valami, természetesen valaki, picit még szomorkodom, hogy mit fogok kezdeni magammal 24.-e délelőtt, picit megint csalódott vagyok, hogy nekem nincs saját családom, úgy értem apa-anya-gyerekek. De tudom, hogy 24-én reggel mindennél többet fog érni, hogy meglátja, éjjel itt járt a Jézuska, és hogy majd szenteste, otthon, sokan, együtt, nem fog hiányozni semmi, mert pontosan úgy lesz jó minden, ahogy van.

Azért vicces, hogy talán egy icikepicikét meg még ezt is elhittem majdnem.... Persze csak majdnem, és csak egy picit, aztán meg röhögtem is hangosan rajta. Attól még a dal édes. Bár ma már kissé frusztrált, hogy minden nyomorult karácsonyi témájú riport, hír, bejátszás alatt az All I want for Christmas is you ment.
Ja, január első hétvégéjén pedig lányvisszafogadó buli! Majd erről később.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése