A lányom már félálomban fetrengett mellettem az ágyban, amikor megszólalt a következő dal:

Everlast - This kind of lonely

Manci szemei elkerekedtek, felugrott és úgy nézett a számítógép felé, mintha azt akarta volna mondani, hogy "Ezzazzz mutter, végre valami jó zene!". Ehelyett csak hozzábújt a lábamhoz, és nagyon elégedett mosollyal az arcán elaludt.

Ez a csávó tud valamit, de tényleg. Az hogy az ember lánya felnőtt fejjel elalél a hangjától, hát jó. De egy négyéves? Gratulálok, Mr. Schrody! ;)

(UP: Ééééés most, ahogy töltöm át a dolgokat a régi blogról látom, hogy ez nem is a This kind of lonely, hanem az Angel.... Akkor nem hallgattam meg úgy látszik, és ugyan a Winampban már feltűnt, hogy szanaszét keveredtek a számok a címeikkel, ezek szerint itt még rosszul volt.... Bocsánat.... Javítom, amint tudom. Amennyiben valakit érdekel egyáltalán a This kind of lonely, jobban tennétek ha érdekelne benneteket, mert nagyon jó kis muzsika!)