péntek

Ma volt az oviban az évzáró. Hetek óta mást sem hallok, mint hogy évzáró évzáró évzáró. Néha csepegtetett a koreográfiából egy-egy morzsát, hát már akkor tudtam hogy az első percben végem lesz. A héten minden nap úgy feküdt le aludni, hogy még x(+1)-et kell aludni az évzáróig, és naponta legalább ötször megkérdezte, hogy de ugye tényleg el fogok menni? Miután mindig megnyugtattam, hogy nem tud ezen a világon olyan dolog történni, ami miatt én ne lennék ott az évzáró ünnepségen, már rendesen átragadt rám az izgatottsága. Ma reggel látszólag mély alvásból gyakorlatilag egyszer csak felállt az ágyban, és közölte, hogy na akkor már aludtunk is egyet, ma van az évzáró. Megzabáltam a lelkességét, a kis csillogó szemeit, amikor szóba jött az ünnepély.

Gondoltam, mivel ennyire nagyon várja és ennyire izgul és készül, meglepem valami aprósággal utána. Régóta kedvencem, ez a párna. Mindig szerettem volna kapni egyet, úgy voltam vele hogy egy ilyet ne vegyek már magamnak, nem igaz? Őszintén szólva egyszer kaptam is, csak 4 napra rá visszaadtam és szegény az érdi szeméttelepen végezte, akárcsak én, persze én átvitt értelemben, de ezért adtam vissza egyébként. No mindegy, szóval gondoltam ez remek alkalom arra, hogy én viszont tényleg szívből adjam annak, akit a legjobban szeretek a világon.

A évzáró tőlem megszokottan telt, az első percben már bőgtem, és ez nagyjából az utolsóig ki is tartott. Elmondani nem tudom mennyire édes volt ahogy kicsit zavarban, mindig szemmel tartva a "vendégeit" ropta a kis koreót és énekelt és játszott és pörgött-forgott. De az összes többi gyerek is nagyon aranyos volt, kivétel nélkül mindenki élvezte, tényleg nagyon megható és szívhez szóló volt az egész.

Természetesen a szívnek is nagyon örült, mindenkit végigölelgetett vele gyorsan a csoportban. Hiába no, az én lányom. :)

Hazaérve gyorsan témát váltottunk: "Anya, töltsd le a Pókembert, légysziiiii!". Először azt hittem nem jól hallok, de gondolom beoltották a srácok az oviban, hogy Pókember mekkora császár, hát jóóól van édes lányom, nekem mindegy. Bírom amúgy én is a képregény-adaptációkat, bár Szpájdörment pont nem annyira, én inkább mutáns-párti vagyok, plusz arról sem vagyok teljesen meggyőződve hogy négyévesnek való, de OK, legyen, nézem úgyis vele én is, cenzúrázom. Nagyjából végig is nézte a filmet azokat a részeket, ahol Pókember ugrál meg "repked".

Aztán elmentünk fürdeni, és befeküdt az ágyba a szívvel. A szívvel, amivel megölelgette az ovis csoporttársait, amiről megbeszéltük hogy azért kapta tőlem, mert az én szívem és mindig őt öleli át, a szívvel, aminek a kezével simogatta az arcomat és a sajátját.... Magához szorította, és a kezét (mármint a szívpárna kezét, nem a sajátját) azonnal beállította így. Szavaim sincsenek, de nagyon röhögtem, az tény.

2 megjegyzés:

  1. De édes lehetett! :D
    Nagyon jók a képek fb-on tényleg visszaadják picit az izgatottságát és hogy jól érezték magukat a gyerekek az évzárón!
    (én is mutáns párti vagyok :))

    VálaszTörlés
  2. Mindjárt átküldöm a többi képet meg videót is, csak az összes gyerek rajta van, ezért nem raktam fel FB-ra. :) Annyira helyesek voltak.

    VálaszTörlés