Valahogy ma olyan sehovasincskedvemmenni napom volt. Manci apjánál volt, ilyenkor szoktam "kihasználni" az időt (azért lássuk be, kicsit furán hangzik, de mégis ez van), hogy olyan felnőttes dolgokat csináljak, amit vele annyira nem lehet, illetve nem túl sokáig, vagy halálosan unja. Úgy, mint fél liter kávéval és mp3 lejátszóval sétálni, shoppingolni, vagy turizni. Na ma egyikhez sem volt kedvem, pedig (vagy éppen emiatt?) 6-kor keltett egy rohadék madár, szóval az időmbe éppenséggel belefért volna. (Arra mondjuk most nem térnék ki, hogy vajon mit keres egy madár a legbelebb belvárosban, hogy Ford Fairlane-t idézzem. Bár sokáig nem marad azt borítékolom, vagy éhen hal a galambok miatt.)
Na de hogy felvegyem a történet fonalát, ma dizájnereset játszottam.
Először a falon lévő, Manci bölcsis kori festményeiből álló kompozíciót cseréltem le néhány ovis remekműre, plusz felkerült a tesóm által festett kockásfülű nyúl kép is, most ugyan kicsit olyan a feeling mint egy gyerekszobában, no de kit érdekel? Egyébként sincs MINDENHOL elhagyott póni-pollypocket-óceánmániamatrica, plusz 4 doboz és egy láda tele játékkal (ez a gyerekszobán felül természetesen.....), áááá, szóval azt hiszem tökmindegy. :) Engem egyébként sem zavar, végülis kisgyerek van a háznál vagy mi, nem? No.
Aztán rendbe raktam az öveimet egy Ikeás 5 nadrág tárolására alkalmas, kissé bizarr kinézetű vállfára. De rohadtjó ötlet, átlátható, kis helyen elfér rengeteg öv, szóval teljesen büszke voltam magamra, hogy kitaláltam. :D
Ebéd közben elfogyott a papírtörlő, és akkor.... Ha rajzfilmben, vagy képregényben lettem volna, akkor a fejem fölött egy igen nagy villanykörte jelent volna meg. És már meg is volt a megoldás a karkötőim tárolására.
Volt az a hosszú guriga, amit belülről (jobb ötlet, és szivacs híján) kitömtem egy csomó vattával, hogy valahogy kicsit tömörebb legyen az egész, és bevontam fehér, és a tetején egy csík pink filccel. A guriga tetején a lyuk befedésére először szintén filcet szerettem volna használni, de aztán a varázsfiókomban megláttam a kis színes plüssgolyókat (fogalmam sincs mi a hivatalos neve), úgyhogy azokat ragasztottam egymáshoz a tetején. Csak hogy ne vegyem már magam annyira komolyan. Szerintem vicces, csajos, és olyan, mintha ezzel lenne tele. Az alja, amin áll végül is ez az egész, na az egy törött szobor alja. :D Volt egy
ilyenem, még a nászutunkon vettük, és igazán nagyon szerettem. Akkor még itthon nem is láttam ilyet, és mondhatni a kezemben hoztam haza, nehogy letörjön valamelyik karja. Túlélt velem két költözést, nem úgy egy hanyag mozdulattal kivitelezett függönyelhúzást. Akkorát repült, hogy öröm volt nézni, és a talpa letört. Megragasztani sajnos nem tudtam, de most jól jött. Szóval ezt a vattával kitömött cuccot ráhúztam a szobor letörött szárára, és közvetlenül utána veszettül büszke voltam magamra. Hónapok óta szeretném valahogy átláthatóan és mutatósan tárolni ezt a néhány darab karkötőt, ami nem mellesleg még nem is az összes, mert a láncokat nem tettem rá, és nem találtam megoldást. Az ékszertartókkal az a bajom, hogy olyan kevés fér mindre, nekem meg sok bizsum van. (
Na jó, ezt vagy ezt elfogadnám azért, ha lenne helyem. :) ) Ráadásul karkötőtartót, valami ilyesmit mint ez, én nem láttam még eddig, igaz, veszettül nem is kerestem.
Pár hónapja a lógós fülbevalóimat már megoldottam, illetve a gyakran hordottakat,
így. Most a gyűrűknek, karláncoknak és egyéb fülbevalóknak, medáloknak is találtam megoldást, fenti fotón látható, Ikeás mécsestartók képében. Már csak a nyakláncokat kellene rendbe rakni, valami akasztós bizniszre gondoltam, csak nagyon helyigényes, nekem meg már nem nagyon van szabad falfelület ehhez.
És a nap végére még frissítettem az örök kedvenc borospoharas gyertyatartót a nyár szellemében.
Ennyit a kis vasárnapi "how to hack your home" rovatba. :)
Feladó: Netrisk Édes Otthon, 2013. április 25. 16:00
