Állami támogatás a devizahiteleseknek:

"A másik támogatás a jól fizető adósoknak szól. Ők a már megismert fix árfolyamokon (euro: 250 Ft svájci frank: 180 Ft jen: 2,5 Ft) kérhetik a törlesztőrészletük megállapítását és az eddigi három év helyett öt éven keresztül az ezen az áron való törlesztést.

Most már ezzel a lehetőséggel a deviza alapú lízinget igénybe vevők is élhetnek.

További újdonság, hogy bár a meg nem fizetett tőketartozást továbbra is meg kell majd fizetni az öt év elteltével, de a kamatokat a költségvetés és a bankok fele-fele részben átvállalják. Ez egy komoly könnyítés az eddigiekhez képest, ugyanis a meg nem fizetett rész több mint fele kamattörlesztés, ennek pontos nagysága az eredeti és a még hátralévő futamidőtől függ."

Ezt a rögzített árfolyamos dolgot én abszolút elengedtem a fülem mellett eddig, bár nekem is majdnem duplájára nőtt a havi törlesztőrészletem. Viszont ez így, ebben a formában nem hangzik rosszul, úgyhogy megfontolom azért....

Nagyon örülnék, ha lehetne nyomni az agynak egy nagy "reset"-et. De azzal is kibékülnék, ha kicsit visszatekerhetném az időt. OK, igazából azt sem bánnám, ha egy érzéketlen köcsög lennék. Áh, elegem van....

Imádok Ikea ajándékkártyát kapni! Ilyenkor olyan dolgokat veszek mindig, amit egyébként biztosan nem vennék meg, hiszen pontosan ugyanolyan boldog lenne az életem 70 újabb teamécses vagy 15 mécsestartó nélkül, de mivel ez ajándék, hát akkor legyen. Ráadásul ilyenkor rászánok egy délután, és módszeresen végignézek mindent, megtapogatom az összes törölközőt, minden bögrét, és a képkereteket is. És aztán itthon szörnyen elégedett vagyok, hiszen mégiscsak ajándékba kaptam a teamécseseket, a gyertyákat, a mécsestartókat, a díszkavicsot, a "szivecskevirágot", a tejhabosítót, a fürdőszobaszőnyeget, és még egy csomó apróságot. :) Kevés kell a boldogságomhoz, tudom. 

A feng-shui szerinti szerelemsarkom meg már olyan perfekt, baszki, hogy mostmáraztán ideges leszek, ha nem jön az a rohadék herceg.

Mi, lányok

- Nagy hullámokat csináltunk kiskorunkban a kádban. (Mindiiiiig! :D De hát ez tök jó móka, nem?)

- Ha leülünk a fűbe elkezdjük tépkedni a fűszálakat. (Annyira adja magát!)

- A telefonunkkal szoktunk világítani a sötétben. (És nagyon örülünk neki, hogy végre van megoldás erre a nagy problémára! Mármint hogy mindig kéznél van a sötétben valami fényforrás. Volt egy vakus telefonom, aminek a vakuját funkcionálisan lehetett zseblámpaként használni, szóval ezt biztosan nem csak a lányok csinálják!)

- Nem értjük hova tűnnek el a ceruzáink, fél pár zoknijaink, csatjaink. (Én ha nem találom a fél pár zoknimat, mindig azt szoktam mondani, hogy biztosan a fél pár csatom mellett van - bár utóbbira most nem nagyon van szükségem.)

- Nem szállunk ki a kádból, míg meleg a víz, mert nem akarunk fázni. (Én azért nem szállok ki, mert szeretem a meleg vizet. :) )

- Azt mondjuk hogy úton vagyunk, miközben még el sem indultunk. (Én inkább úgy szoktam árnyalni, hogy "Mindjárt indulok", pedig még csak bugyiban vagyok.)

- Mentünk el úgy egy fájlt, hogy 'fheuksfgkwg' csak mert nem volt kedvünk jobbat kitalálni. (Hahahahahahhhaaaaa)

- Ha megtetszik nekünk egy szám rongyosra hallgatjuk azt napokig. (Múlt héten éppen a You know I'm no good volt ilyen, előtte a Back to Black, meg a Van az a pillanat....)

- Percekig tanulunk, és több órás szüneteket tartunk. (Avagy, ha tanulni kéne, minden más fontosabb lesz.)

- Bepánikolunk, ha egy teszten sorban ugyanazt a betűt karikázzuk. (Na de ki az a hülye aki úgy csinálja meg a tesztet hogy egymás után öt a) a jó megoldás?)

- Nem lógatjuk le az ágyról a lábunkat, nehogy megegyék a szörnyek. (Még akkor is ha az ágy alá csak egy papírlapot lehet becsúsztatni. Biztosan vannak lapos szörnyek is.)

- Kiskorunkban a kiürült tusfürdős flakonokkal játszottunk a kádban. (A lányom éppen ezt csinálja)

- Elalvás előtt mindig megszámoljuk hány órát fogunk aludni. (Ezt igenis muszáj tudni!)

- Bevizezzük a fogkefét, mielőtt fogkrémet nyomunk rá. (Dehát úgy jobban habzik!)

- Idiótán vigyorgunk, miközben olyat írunk valakinek, ami nekünk tetszik. (De ha egyszer vicces.)

- Nem értjük, hogy amit kivettünk a dobozból miért nem megy vissza bele. (Mert ha csak egy picivel nagyobb lenne a doboz, már nem is lenne semmi gondunk.)

- Fürdés után órákig ücsörgünk a szobánkban törölközőben, csak mert lusták vagyunk felöltözni. (Ez mondjuk rám nem igaz, én azonnal felöltözöm, mert a vizes törölközőben fázom.)

- Ha valami ropogósat eszünk elgondolkodunk, hogy mások is ugyanilyen hangosan hallják e. (Egyszer már rá is kérdeztem.)

(Facebook-ról)

Kaptam:

"with cream brulée"

Mit is mondhatnék. :D Találó!

Ma annyiszor hallottam azt, hogy "húúú de bátor vagy", hogy szinte elhittem. Nem akartam mondani senkinek, hogy ez csak egy hajvágás, sajnos ezzel nem váltom meg a világot. Na jó, a sajátomat talán. Persze nem ezzel, nem csak ezzel. 

De már majdnem kész!

Annyira kiver a víz ezektől a "gyűlöljük együtt a Valentin-napot" mozgalmaktól. Legfőképp ez idegesít: "Ne csak ezen az egy napon szeressük már egymást! Bármelyik nap vehetek a pasimnak/csajomnak/férjemnek/feleségemnek bármit." Most őszintén... Olyan rohadt nagy energiaráfordítás venni egy nyomorult szál virágot a pasik részéről, vagy valami csokit a csajok részéről? Ezért megy a pofázás már egy hete több fórumon, hogy mekkora hányás a Valentin-nap. Szerintem meg az hányás, ha ez valakinek nehezére esik. Ha meg valaki a párjával nem tartja, akkor nem tartja, nem kell véres szájjal mindenhol hirdetni hogy "mi majd akkor ünnepeljük a Valentin-napot, amikor az Amcsik a busójárást". Jaj hagyjuk már ezt....

Pontosan ilyen indokkal a névnapot is lehetne köpködni, elvégre mekkora baromság már, hogy annak örülünk hogy valakit Bélának vagy Józsinak hívnak.

Arról nem is beszélve, ha már a nagy magyarünnepesdinél tartunk, megkérdezném a mai mondjuk harmincas korosztályt, akik szerintem a legjobban fröcsögnek a Valentin-nap ellen, hogy vajon húsvétkor a fiúk hány lányt locsolnak meg? És a lányok hogyan várják a locsolókat? Vagy inkább mindenki elhúz hosszú hétvégézni valahová? Ja, hogy ez mindegy....

Ez a hétvége nagyon zsúfoltan telt, illetve úgy mondanám, hogy programokkal teli, mégiscsak jobban hangzik. Pénteken volt egy farsang, majd egy meglepetés születésnapi buli, szombaton családfakutatás, bár az nem mozgalmas, csak izgalmas, vasárnap meg még a szülinapi buli folytatása. Így aztán nem is jött rosszkor, hogy ma áramszünet van az iroda utcájában, ezért elküldtek mindenkit szabira, legalább kipihenem a hétvégét.

Ez a felmenő keresés egyébként tényleg érdekes dolog. Anyai ágon, illetve anyai nagyapa ágon kering egy családi legenda, mely szerint a lovászfiú becserkészte a grófkisasszonyt, ennek próbáltunk utánajárni Anyuval. Egész sokáig, az 1800-as évek közepéig sikerült visszakeresni az ősöket, és a nemesi származás sem kizárt. A Veszprém Megyei Levéltárban találtunk egy olyan dokumentumot, ami a család azon ágának nemességigazoló okiratát rejti, de ezt online nem lehetett megnézni, úgyhogy egyszer személyesen kell utánajárni a dolognak. Egyébként az az ág szentgáli, mindenki, úgyhogy az van tervben, hogy egyszer oda elmegyünk és - persze ha van mód rá -  a református templom keresztleveleit böngésszük kicsit.

Sajnos én az apai oldalt itt nem tudom visszakeresni, pedig arra is nagyon kíváncsi lennék. 

Ja, ha érdekel valakit: https://www.familysearch.org/ Rengeteg türelem kell hozzá, és nem kevés logikai készség. 1895-től könnyebb, mert Magyarországon akkortól van anyakönyvezés, és az anyakönyveket lehet lapozgatni, lassabb, de pontosak az adatok. 1895 előttről egyházi adatok vannak, keresztelők, házasságkötések, de nem mindenhol említ évszámot, ott kell találgatni. (Szentgálon pl, meggyőződésem hogy három család élt: Pongrácz, Kajdi és Szabó. Ők a mi felmenőink. A szerintem kb 3000 lelkes faluból ők voltak 1500-an, az biztos. :D Minden generációban legalább két Károllyal, két Sándorral és három Jánossal.)

Femina.hu-n találtam ma a következő képgalériát: "Szexhelyszínek a lakásban". Szóval nem tudom, lehet az internetes újságírásnak alja? Mert akkor ez azért nagyon közel áll hozzá. És akkor le is írja hogy miért jó mondjuk a szőnyegen, a kanapén vagy az ágyban (!) szexelni. Nem tudtam, nevessek vagy sírjak rajta. Ennyire ne legyen semmi ötletük, elég szánalmas.

Ma kézhez kaptam az ítéletünket a válásról. 

"A közös gyermek születésévek összefüggésben alperes részéről érzelmi megingás következett be, amely végül a felek közötti életközösség megszűnéséhez vezetett."

Tűriné kommentje: "Ilyen szépen sem fogalmazták még meg hogy félrekúrt...."

Tudom, alapvetően nem vidám téma, de akkor is jót nevettünk rajta. Végülis.... Ha már én nevetek rajta, akkor másnak is ér.