Egyensúlyban

Budapesti, vagy esetleg Pest környéki, mozogni, táncolni vágyó, kisgyerekes anyucik! Ezt nektek, nekünk találták ki! Egy óra, amikor lelkiismeret-furdalás nélkül mozoghatsz végre egy kicsit, mert tudod hogy a gyereked alig öt méterre tőled ugyanezt teszi. Egy óra, ami kellőképpen megmozgat, mindezt anélkül, hogy azt éreznéd, belehalsz, mert nem egy hajcsár edző üvölt, hanem kellemes jazz zene közben nyújtások és finom mozdulatok segítségével f.sod le a bokád fedezed fel, hogy ott is van izom, ahol eddig nem is hitted, vagy sok-sok éve nem találkoztál már vele.

OK, azt el kell ismernem, hogy a jóval pörgősebb, hosszú évekig gyűrt kicsit jazzes kicsit hiphopos durvulás után ez kifejezetten visszavett a tempóból, de, lássuk be és ismerjük el - megöregedtem én is. :))

Szóval csajék, jönnek a ronda, hosszú, sötét esték. Egy héten 1 órát igazán megérdemlünk, pláne úgy, hogy még bébiszittyót sem kell találni, hiszen a szomszéd teremben a gyerekeknek is táncóra van!!!! :)

(És még mielőtt.... Nem, nem kérte senki, nem kapok jutit sem. Egyszerűen szerintem ez egy tökéletes megoldás, aminek végre mi, kisgyerekes anyucik vagyunk az egyik célcsoportja. És én ennek borzasztóan örülök. Tudom, hogy néhány nagyobb konditeremben van pl játszóház a gyerekeknek, de itt biztosak lehetünk abban, hogy szemünk fénye is hasznosan tölti az időt. És legyünk őszinték, a téli napokon a francnak sincs kedve játszótéren szétfagyni, itt legalább heti 1x ő is mozog! ;) )

OK, hogy Pesten rohadt sok az auto, OK, hogy a bringazas jo, kornyezetbarat, egeszseges (bar pont a belvarosi biciklizesre ezt nem mondanam), OK, hogy a nepszerusiteseert kuzdeni nem hulyeseg. De. A koruti (csucs)forgalomban, ahol a parkolo autoktol gyakorlatilag ket kocsi eppen elfer egymas mellett, es folyamatosan az az erzese van az embernek, hogy a szomszed mindjart beul mellem, a bringas ongyilkosjelolt. Tegnap a szemem elott vert le majdnem egy faszi egy csajt, mert az gondolta elfer a verda mellett, es hat na, pont utban volt az a szemet visszapillanto, parszaz meterrell utana meg egy masikat majdnem elutottek. Nem, nem en voltam, en csak baromira megijedtem. Bakker szerintem ez veszelyes biznisz....

(Egyebkent nem modom, hogy egyszer, a Kerepesin, ahol amugy 70es tabla van, valami katyu megdobta a faszi biciklijet, es majdnem elesett, nyilvan en mentem eppen ott. Mondjuk pont nem 70nel, de asszem rajta sokat az sem segit ha 50nel mennek at rajta....)

Szoval sajnos se gyalogoskent, se autoskent nem sikerult megkedvelnem a bringasokat. Sajnalom.

Szóval ma egy ősrégi, ám sokszor igen aktuális Sub Bass Monster dal duruzsol a fülemben reggel óta:

"Éget a nap, csak seggelek a teraszon

Ha valaki rám csörög, a kagylót leb.om

Nem érdekel, felőlem akárki is lehet,

Mert ezen a napon csak egyetlen szívességet tehet"

Elhatároztam, hogy leírom kit és miért utálok ma, de az hiszem már ez sem számít. Biztosan érzékenyebb vagyok a kelleténél én is, de ma nem jó, nagyon nem.... Mindenesetre tanulságos időszak ez, illetve azt hiszem ma vontam le a tanulságot az elmúlt mondjuk egy évből. Egyszerűen vannak emberek, akik nem érdemelnek szart se. Vagy maximum azt. Megtehetitek azt a bizonyos szívességet. Mindannyian.

...a megszépítő messzeséget

Szép.... (Ady: Meg akarlak tartani - részlet)

"Meg akarlak tartani téged,
Ezért választom őrödül
A megszépítő messzeséget.

Maradjon meg az én nagy álmom
Egy asszonyról, aki szeret
S akire én örökre vágyom."

Amikor az olimpia előtt elkezdték adni a tévében a rövidített verzióját, mindig belement valami a szemembe, amikor láttam. Csak ma láttam a hosszú, 2 perces szpotot, és eléggé megbőgetett, na. :)

Apró megjegyzés, hogy a Facebookon, ahol ezt a reklámot tartalmazó cikket linkelte valaki, az alábbi hozzászólás érkezett:

"Tököm kivan, apának lenni smafu? dolgozol mint egy idióta, hogy anyu elvihesse edzésre a kölyködet, túlórázol, nem látod a gyereket csak lefekvéskor, mikor alszik beosonsz hozzá... Cserébe ha válsz, mész az utcára, ez a köszönet. Ebből kéne "reklám"-ot forgatni. Persze erős sarkítás és túlzás, de álljunk már meg egy szóra... Van Valentin-nap, Anyák napja, Nőnap, minden elismerésem a nőknek, nincs ezzel gond, csak legyen már egyenlőség. Igen, női fizetésekben is, vezetők számában is stb. (már ha ugyanolyan színvonalú munkát tud végezni - egyenlő munkáért egyenlő bért!) Vica versa."

Ha nem utálnék ilyen internetes vitákba belemenni, akkor tudtam volna mit írni ennek a megkeseredett, boldogtalan és szomorú embernek. Akinek egy ilyen reklámból is az jön le, hogy szegény, szegény, SZEGÉNY, szerencsétlen és elhanyagolt férfiak. Elhanyagolt, alul értékelt, megbecsülés és figyelem teljes hiányában szenvedő férfiak és apák. Komolyan..... Én látnék egy reklámot, ahol apa kelti a gyereket, csinálja a reggelijét majd viszi edzeni és a többi, hát ugyanígy elbőgném magam rajta, nem az lenne a reakcióm, hogy hahh, bezzeg anyának lenni....???? Ennyi keserű embert.... Elszomorító....

Hozzáteszem: nem mondom, hogy nincs igazság benne, igen, az apák általában többet dolgoznak, és  emiatt általában kevesebbet vannak a gyerekekkel, mint az anyák. A baj ott kezdődik, hogy amikor tehetnék, hogy a gyerekekkel legyenek, akkor idegesítik őket, nem tudnak velük igazán mit kezdeni, és mindig találnak mentséget arra, hogy most nekik miért kell pihenni, vagy bármi mást csinálni, mint a gyerekekkel lenni. Igen, ez is általános. Csak túl sok helyen látom.

Viszont, aki mégsem ilyen, őket meg gondolom baromira nem zavarja a fenti reklám, és eszükbe nem jut levezetni belőle egy hasonló világfájdalmat.

Függő?

Ööööö.... Nem, nem ugyanolyanok. HASONLÓK!

:)

Lyányok, lakkozást vállalok. :D
(Mármint nem ajtó, ablak vagy ilyesmi. Csak köröm.)

- Kijött egy afta a számban, és annyira szar, fáj....

- Hát.... Ne egyél szénhidrátot, nem tudok erre mást mondani.

- .... na ennyit az együttérzésről.

És igen, az az elkeserítő, persze csak így utólag, mert akkor ott nem érdekelt, hogy amikor egész kibaszott héten az ő dolgaival vagyok elfoglalva, százezerszer átbeszéljük ugyanazt, meghallgatom, próbálok tanácsot adni legjobb tudásom szerint, nem érdekel, hogy negyvenedszerre mondja el azt, amit már előtte harminckilencszer meghallgattam, és egyébként tényleg nem érzem tehernek, mert nekem ez alap, akkor utána annyit nem képes csinálni, hogy azt mondja "jaj, te szegény!". Igen, lehet hogy csak azt akartam hogy kicsit sajnáljon, hogy milyen szar nekem mert harmadik napja egészben nyelem le a falatokat inkább, mint hogy rágni kelljen, persze, nem egy nagy dolog ez, de ennyire kurvanagy elvárás valami minimális együttérzés???? 

Eleve.... Komolyan, de hogy lehet ilyet válaszolni egy ilyen dologra?! Na, befejezem, mert egyre jobban kiakaszt. Ha nem nekem mondja, akkor sem valami túl kedves dolog. Hogy mást ne mondjak.

Annak idején a hasonló viselkedés igen nagy mértékben hozzájárult ahhoz, hogy a volt férjemből kiszerettem. Példának okáért amikor arra a sztorira hogy belerúgtam valamibe és bekékült a lábam, az volt a válasza hogy "Néha olyan balfasz tudsz lenni....", akkor nem az volt az első gondolatom, hogy "úgy szeretlek".

Nem tudom.... Minden pasi ilyen? Hogy egy idő után nehezükre esik a minimálisan elvárható és normálisnak nevezhető emberi reakció? Figyeljünk már egymásra, baszki..... (Vagy ha nem, az se baj, de akkor ne is keressük a másik társaságát, mert ezek a dolgok - haverság, barátság, párkapcsolat, tökmindegy, bármilyen emberi kapcsolat - addig működnek jól, amíg kölcsönösek. Aztán meg lehet lesni, ha a másik beint egy idő után. A volt férjem tudna mesélni róla, hogy mennyire meglepő érzés....)

Mai horoszkópom:

"Tudtad, hogy van nálad egy titkos kód? Egy kód, ami a boldogságodhoz vezet. Nem feltétlenül egy számsorra kell gondolnod, sokkal inkább egy információcsomagra. Olyan információcsomagra, ami segít elérni a boldogságodat. Neked csak annyi a dolgod, hogy merd használni ezeket az információkat, ha annak jön el az ideje!"

A francba, tudtam, hogy rendet kellene tennem a táskámban végre.... Szólhatott volna előbb is, hogy ilyen dolog birtokában vagyok, akkor már régesrég nekiálltam volna keresni.

Ja..... Jut eszembe. Van egy ilyenem. Hátha mégis számsor....? 

"Oh there been times that I thought I couldn't last for long

But now I think I'm able to carry on

It's been a long, a long time coming

But I know a change gonna come, oh yes it will"

Ahogy Aretha, Seal, Everlast és még lehet, sokan mások elénekelték: jön az a változás, bizony, már itt kopogtat azon a bizonyos ajtón. És reméljük jót hoz. De legalább rosszat nem....

Megint paleo recept

Egy kicsi recept mára, ami szerintem egy próbát megérne:

Hozzávalók a “tésztához”:

- 2 bögre darált mandula + 2 bögre mandulaliszt

- Egy maroknyi aszalt vörös áfonya megdarálva

- Xukor (elhagyható, mert az áfonya is édes)

Hozzávalók a krémhez:

- 10 dkg kakaópor vagy 10 dkg olvasztott 85%-90%-os csoki

- Xukor (ízlés szerint)

- Pár csepp rumaroma

- 1 puha avokádó

Elkészítés:

A darált mandulát, mandulalisztet és a darált vörös áfonyát (ezt együtt darálhatjuk a mandulával) összegyúrjuk, majd – öblösen – szilikonos muffin formákba nyomkodjuk. Az avokádót összeturmixoljuk a többi hozzávalóval, hogy csokikrémet kapjunk A csokikrémmel megtöltjük a kosárkákat, majd mélyhűtőbe tesszük. Amikor már jól lehűlt, akkor fogyasztható

Recept a PaleoVitalról, innen.