A zenérűl

Ha már az éneklést említettem az előbb....

Manci is imád énekelni, szerencsére neki, úgy tűnik, szép hangja is van, ráadásul nagyon tisztán énekel, és elképesztő a ritmusérzéke, ezeket eddig nagyjából hárman vagy négyen jegyezték meg, egymástól teljesen függetlenül (ovis tánctanár, Balanszos tánctanár  - pedig összesen kétszer voltunk, óvónő, rocksztárkeresztapja). 

Nekem van egy nagy hendikeppem, ezzel tisztában is vagyok: gyűlölöm a gyerekdalokat.... Nem arra gondolok, hogy nem énekeltem régebben neki a klasszikus baba/gyerekdalokat, meg jónéhány napdalt, de nálam már Halász Judit is sok szódával megy el, az Alma Együttest már nem bírom egyáltalán elviselni. Nem mondom, hogy az összes gyerekdaltól agyvérzést kapok, de nagyrészt igen. Így aztán nem is szoktunk hallgatni, persze ha kéri, akkor a Gyerekdalok DVD-t szokta nézni, meg a kocsiban sokszor megy hangoskönyv (pl Pom-Pom by Pogány Judit vagy Rudolf Péter - imádom! :) ), de nagyjából ennyi, ezen kívül "énzenémet" hallgatunk.

Pár hete, amikor rácsúsztam a Girl on Fire-re, egyszer csak azt vettem észre, hogy úgy énekli, olyan tisztán, olyan szépen a dallamot, hogy a szám is tátva maradt. Minden hang, minden hajlítás pont a helyén, ahol kell, persze mindezt egy ötéves hangján, nyilván, de megdöbbentett. Mostanában az Álomtégla volt ilyen, azt is nyomja kívülről, ennek legalább a szövegét is tudja, illetve, OK, előbbinek is tudja a szövegét, még a rap betétet is. :D 

Az ízlése, azt kell mondanom, nem annyira rossz. Vannak persze félresiklások, itt jöttem rá, hogy az óvónő sem nagyon szereti a gyerekdalokat, és alkalomadtán rak be nekik "rendes" zenét. Így került haza a Gangam style és az Ai se eu te pego, bár utóbbi viselhető, előbbitől zöldet hányok. Kedvence volt eddig a fentieken kívül a "jeejeejee" (Roxette - Dressed for success), Alexandra Burke - All night long (szintén baromi jól énekli), Acou'stix - Backseat love például.

És valamelyik nap így szólt hozzám: "Anya! Most rakd be azt, amikor neki mindegy, csak legyen vörös!". :D Rendben!

Kezdek kicsit begolyózni itthon, pedig ez még csak a második nap, és nagyjából egy fikarcnyival sem vagyok jobban. Vagy pont annyival. Egészen másképp képzeltem el ezt a 4 napot, de hát ez már csak így van..... Ha én nagyon készülök valamire, úgy látszik, az alapvetően el van k.rva. Nem frusztrál egyébként, dehogy.... Némiképp megnyugtat a tudat, hogy jelenleg rohadtul nem várok semmit, csak úgy vagyok. Mondhatnám, vagyok, de minek, de ez nem hangzik valami jól.

Még egy napot valahogy kibekkelek itthon, az se lenne nagy baj, ha holnapra már nem akarnám a tüdőmet mindenáron kiköhögni a helyéről, de a pénteki ovis farsangot se nagyon kívánom jelenleg a hátam közepére sem.... Most valahogy Manci sem ég annyira lázban, mint tavaly, pedig van jelmez meg minden, de tavaly ilyenkor már csak a Hófehérke jelmezében volt hajlandó a lakásban létezni, idén azért jóval visszafogottabb. Ő is öregszik, na. :)

Kis örömmel tölt el legalább, hogy vasárnap óta először nem fáj az éneklés. Annyira jó arc vagyok, ez most egészen úgy hangzott, mintha énekelnék, legalább hobbiszinten. Erről szó nincs, csak imádok, és amikor zene megy, akkor szoktam is, mindig, gyanítom ennek a szomszédaim nagyon örülnek, illetve dugóban az előttem és mögöttem állókat is feltehetően eléggé szórakoztatja a látvány. Sajnos vasárnap óta annyira fájt a torkom, hogy az éneklés olyan volt, mintha késsel nyiszálná valaki a nyakamat, hallani pedig gyakorlatilag még nekem is fájt. Mármint az is fájt.

Szóval most már talán megmaradok.

Igen, ez egy "qrvára-unatkozom-elütök-tíz-percet" poszt volt....

Ne legyetek betegek soha.... :\

Mikor jön a tavasz?

Kedvencem, idokep.hu, megmonnya jól:

:D Köszönjük.

Jó kis zene, mára.

A 4 napos "szabim" úgy alakul, hogy reggel komoly kihívást jelentett Mancit az oviig elvinni (150 méter), hazaérve nagyjából elájultam 4 órára, délután a dokitól 3 recepttel távoztam, és egy 4 napra szóló táppénzes papírral.... Élni tudni kell, bakker.

Délután az egyik barátnőm rákérdezett, hogy akkor mi lesz a wellnesszel (ja, mert voltak ilyen terveim is). "Wellness? Az.... Max lepedő-wellness." Őőőő. Az üzenet elküldése után már én is éreztem, hogy ez nem kifejezetten azt jelenti, amit szerettem volna. :D Illetve, hahh, persze hogy szerettem volna, na de ebbe ne menjünk most talán bele. (Múlt héten még kicsit zrikáltak a "Szabin leszel" kifejezéssel, háááát, mit mondhatnék.)

A szimbiózisrúl

Szombaton, miutan megtortent a "Beszelnunk kell...." beszelgetes, erthetoen nem voltam igazan a legjobb formamban. Manci pedig elkepesztoen viselkedett. Egesz este, es meg masnap is felorankent mondta "Szeretlek!" es ilyeneket:

"Gyonyoru vagy!"
"Olyan vagy, mint a gyemant."
"Edes anyukam!!"
"En annyira boldog vagyok, hogy egyutt vagyunk!"
"Annyira jo, hogy te vagy az anyukam!"

Most mondja valaki, hogy ezek a kis pockok nem hangolodnak ra azonnal a szuleikre, es nem erzik mire van szukseguk. Olyan draga volt, ugy meghatott. Ez az az igazi, tiszta es oszinte szeretet, amihez valoban nincs foghato.

Holnaptol szabin leszek egesz heten, cserebe harmadik hete vagyok beteg. Mara annyira szarul vagyok, hogy szerintem eselyesen betegszabi lesz ebbol.... Ilyen az en formam, mint a tavalyi majnem-tandemugras es marcius 15.-i hosszuhetvege. 

Üzenem az univerzumnak, az angyaloknak, vagy bárki másnak, aki ezzel szórakozik: NE nekem küldözgessétek a jeleket, én fogtam őket még pár hete.

Tegnap Mancinak el kellett olvasnom, majd meg is kellett néznem vele a Némó nyomában című nagysikerűt, aminek a fele egy fogorvosi rendelőben játszódik. Ma az irodában az első dolog, amit csinálnom kellett, az egy árajánlat a Magyar Fogászati Turizmus Fejlesztő Kft.-nek.

Szóval hadd mondjam még egyszer: nálam célba ért az üzenet, a jövőben semmi szükség hasonlóra. Fakingfakk.

Valahogy igy erzem most magam:

"I am tired of Earth. These people. Tired of being caught in the tangle of their lives."

"Belefáradtam a Földbe, az emberekbe. Belefáradtam, hogy belekuszálódom szövevényes életükbe."

Ha valakinek ismerose voltam Facebookon, es nem talal mar, nem veletlenul van. Elegem van abbol is. Lehet hogy mostantol talan tobbet blogolok, itt, kvazi nevtelenul, nehanyan ismertek csak szemelyesen.

Elegem van mindenbol. Ugy erzem evek ota csak kuzdok, harcolok, mindennel es midenkivel. Magammal. Nem tudnak jol alakulni a dolgaim, en meg valahogy nem tudom kezbevenni oket, amikor valami jo tortenik vegre, annyira megorulok neki, hogy torvenyszeruen, heteken belul elromlik. Az meg a masik hogy, nem is tudom, lehet hogy leckekeppen, vagy idiota viccbol, de olyan embereket hoz az elet az utamba, hogy errol baszki tenyleg konyvet kellene irnom lassan....

Ha mar ez ilyen idezetes bejegyzesre sikerult, van a KoRn-nak egy ujabb dala, Narissistic cannibal (onimado kannibal.... Talalo, na amugy ilyet is ismerek egyebkent!). A heten rengeteget hallgattam a refren miatt.

"Holding on, I'm lost in a haze
Fighting life till the end of my days"

Lehet, hogy tényleg csak álom, vagy álom volt. Nem tudom. Mindenesetre ez a dal nagyon jó.

Nem vagyok a topon az utóbbi pár hétben, tök érdekes, mert lehet, hogy éppen valami jó történik, csak az a baj, hogy én magam sem vagyok biztos benne. És ez a baj. A bizonytalanság.

Tényleg, te, aki rendezed a szálakat fentről! Egyszer lehetne olyat, hogy küldesz nekem valami egyértelműen jót? Amin nem kell agyalnom, kitalálnom ,végiggondolom, belebetegednem, meg a többi. Megköszönném, de komolyan!

Aláírom, hogy nekem meg tipikus női agyam van, ami állandóan kombinál, válaszokat keres, vagy kérdést a válaszhoz. Abban bízom csak, hogy egyszer majd kapok egy olyan pasit, aki hajlandó ezt bevállalni és kezelni. Így legyen, jee.

"Ma egész nap a Te illatodat éreztem munka közben a maszk alatt, nem is értettem, napok óta nem találkoztunk."

Nekem ennél szebb bók nem kell. :)